Puha takaró legyek, mely testedhez ér
Könnyű álom, mely szívedhez ér.
Szellő vagyok a légben, s neked dúdolok
Egy csendes dalt, melyet a szív dalol.
Az éj sötétjében csillagfüggöny lebben
Nem is tükrözhetné ezt az érzést szebben,
Betakar, átölel lángot gyújt szívedben
S ezt a szeretetet, csak te érzed meg.
Álmodj hát kedves, szemedben fény ragyog
Könnyű esti széllel arcod simogatom.
Mikor a hajnal, bíbort fest ajkadra.
Csókot lopok tőled, így suhanok tova.
6 hozzászólás
Kedves Anikó!
Igen akit szeretünk arra mindig vigyázni akarunk, de késöbb szeretnénk, mint Ara Rauch irja az idézetében:
"Eddig úgy tekintettelek, mint egy kis fiatal, puha, gyönge állatkát, amit a tenyerem melegével védek minden rossztól, én vigyázok rá, én gondoskodom róla. Most viszont… mintha te lennél egy meleg palást, vagy sátor, vagy védelmező kupola, ami alá bebújhatok, összekuporodhatok és megnyugodhatok az oltalma melegében."
Ez a szerelem. Szépen leírtad.
üdv Tóni
Hú ezt valóban a szerelem íratatta veled! Nagyon szép vers!
barátsággal Panka!
Gyönyörűszép sorok,
Melyekben érzéseid láttatod!
Szinte megjelenik elöttem,
ahogy " Az éj sötétjében csillagfüggöny lebben"
Versedhez gratulálok Kedves!:)
Egy szép érzés letisztúlt megéneklése.
Kedves versike!
Szép formában, nagyon kedves hangulatban, magyaros stílusban jól megfogalmazott verset írtál. Minden elismerést megérdemel. Nekem nagyon tetszik a szép stílusa.
Öröm volt olvasni.
Szeretettel: Kata