Vigyázz nyuszi!

Megbotlott a nyúl a járdán,
szörnyű seb lett hátsó lábán,
sántikálva tovább szaladt,
utána még nyom sem maradt.

Muszáj volt, hogy lábra keljen,
néma jajjal énekeljen,
hisz kergette a lompos róka,
ha elkapja, az nem lesz móka.

Éles foggal rávicsorog,
éhes hasa, mint ágyú morog,
szeme villan, igen sunyi,
hogyha elkap, véged nyuszi.

Bújj el gyorsan, ürgelyukba,
ott remegjél, meglapulva,
ma már répát úgysem ehetsz,
hajnaltájban haza mehetsz.

Szegény nyuszi meglapulva,
gubbasztott az ürge lukban,
el is aludt szegény pára,
korgó hassal álmát várja.

Jött az bizony lepkeszárnyon,
mint nyúl fióka róka háton,
óriás lett biz belőle,
mint délceg lovag ment a mezőre.

Rókát eszem ma ebédre,
bőre kandallóm elé lesz terítve,
hagy lássa az egész világ,
nyúlfiút a daliát.

De elszáll ez az édes álom,
valóság most megtaláljon,
leselkedik már a hajnal,
kedveskedik madárdallal.

Siess nyuszi, ne légy gyáva,
hisz anyád már vár lakomára,
káposztával, édes tökkel,
kitárt karral, örömkönnyel.

Szedi lábát, meg nem áll,
kicsi szíve kalapál,
végre, végre haza értél,
el ne áruld, hogy nagyon féltél.

Búj csak oda, jó anyádhoz,
hagy öleljen végre magához,
legyen örök a tanulság,
legyőzni a félelmet, az az igaz bátorság.