Vigyél magaddal!
hol nincs senki
csak mi,
te, én,
s a messzeség
hol körül ölel
a végtelen
nyugalom
ereje
hol karodban
megpihenve,
lélegzik
vágyunk
hol eltűnik
múltból
elszakadt
álmunk
hol dobbanhat
egyszerre
életünk
végre
hol szabadon
nézünk
a jövőnk
elébe
csak mi
te s én
5 hozzászólás
Olyan egyszerű vers, és éppen ettől olyan nagyon szép!!! (No, meg persze a mondanivaló miatt is…)
A sóhajként feltörő szavak egyszerűsége, és a sóhaj zenéje. Én is így érzem, a sóhajt pedig nagyon. 🙂 Köszönöm.
Gyönyörű ez a versed,
bennem is hasonló sóhaj terjed
Nekem ez a versed annyira tetszett,
hogy olvasni újra visszatértem
Nagyon szép gondolatok. Csak most, a véletlenek közt bukkantam rá. Tudod-e, hogy első versemet Hozzád írtam, még a BJA-nál kezdett pályázatok idején…
Szeretettel: Kata