Közel járt a pengéd ,halál.
Lázban égő testem vérzett,
Ahogy belém döfted gyilkos szemed,
Lobogott tűzében a féktelen vágy.
Mégis elakadtál,nem vittél magaddal
Hagytad,hogy lelkemet szaggassa a kín.
Térj vissza,barátom,átadom életem,
S halálos ágyamnál ne sírj,világ.
Vigyél magaddal
By szekelyke
4 hozzászólás
Szia Szekelyke!
Micsoda dátum ez a mai! Valami van a levegőben, mert többen foglalkoznak az elmúlással, mint egy átlagos napon. (Talán a Bastille ostroma miatt.)
Szerintem ne akarj még menni, olyan fiatal vagy ilyen hosszú úthoz!
A fő, hogy kitört belőled. Remélem ezzel el is múlt az érzés!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Székelyke!
Remélem, hogy csak a fantázia íratta veled ezt a verset és nincs olyan nagy baj.
Bár a mondanivalója szomorú, de a vers remek.
Üdv: József
Kedves Székelyke!
Egyet kell értenem Kankalinnal és szhemi-vel: kár lenne egy ilyen emberért! Nem csak azért, mert fiatal még a halálhoz, hanem a világ sokat veszítene, az irodalomról nem is beszélve!
Amúgy abban is egyet kell értenem, hogy ez remek vers.
Faddi Tamás
Köszönöm kedves szavaitokat egy kicsit padlón voltam mostanában de most már minden oké.Üdv:Szekelyke.