viharrá változott a csend
elszalasztottam a végtelent
hetedízigleni büntetés
vádolón a bőrömbe vés
az idő vasfoga
nem enged tova
mit látsz, ha szemembe nézel
fel nem foghatod puszta ésszel
csak az biztos, ami nincs
rabul ejti vasbilincs
az idő vasfoga
nem enged tova
tompa morajjal cikázik az ég
azt hiszed, ez már a vég
nyakad behúzod vékony gallérodba
jajgatástól hangos bűzös baglyok odva
az idő vasfoga
nem enged tova
12 hozzászólás
nagyon kellemes versike-a visszatérő két sorocska jól ki lett találva… vagyis gratula!
Érezhető képekkel közvetíti a versed a vihar zord erejét.
Szinte látni ahogy behúzott fejjel előre hajolva ellenállaz ember aszélerejével, és lépni sem tud.
Gratulálok
Köszönöm soraitokat, örülök, hogy tetszett.
Nagyon jó vers Rozália, gratulálok " tompa morajjal cikázik az ég" – a feszültség döbbenetes itt…Grat!
Köszönöm szépen, Sleepwell.
Ebben a versben nagyon szép a dallam. Nekem az tetszett igazám így elsőre.
Kicsit olyan "L'art pour l'art"-os nekem. Azért vers, hogy szép legyen…
És másodikra is magávalragad a dallam
Köszönöm a hozzászólásodat, Galev!
…, mint egy nyári dal…., a vihar! igazán remekül megkomponált mű.
gratulálok, üdv, eszkimo
Köszönöm, kedves Eszkimo.
Rozália
Kedves Rozália nagyon szép versedhez gratulálok. Tetszett dallamossága, képei.
Köszönöm, Györgyi!
Rozália
Kedves Rozália!
Igazán ritmikus szép vers.Nekem inkább "lelki vihar" jutott eszembe róla.Kis szomorúságot érzek benne.
Szeretettel:Ági