Vihar.

Mennyből jövő dörgő hangok
Villámtól fénylő égi arcok.
Esőtől ázik a réti nép,
Széltől fázik, s vadul tép!

Szürüben a nyárfák meghajolnak
A szélistenek mindent letarolnak.
Cikázó villám sújt a földre
Pusztít mindent, így csal tőrbe.

Az öreg tölgyfát derékba töri
Egy csapással végez vele, megöli.
Dermesztő látvány a vihar
A halott fa lelke mindent takar.

Ég a fa, ég már a világ
Megfullad minden élő virág
A föld az égtől verést kap
De végül úgyis kisüt a nap!