Állok az ablak mellett,
és nézem ahogy dühöng,
dübörög a szél.
Ostorával csapkodja,
üti az elárvult fákat.
Szomorú-fekete a világ,
gyász-zenét húz hegedűje,
esőkönnyek öntözik.
Sötét, haragos fellegek
csak úgy futnak, futnak…
versenyt idővel, térrel…
4 hozzászólás
A képi hatásai nagyon erősek, szinte látom magam előtt a “gyász-zenét húzó hegedűt, amit esőkönnyek öntöznek”. Nagyon korrekt és szép leírása a viharnak. Nekem kicsit furcsa, hogy nincsenek benne rímek.
Köszönöm, hogy olvastál!:)
-Én szoktam ilyen rímtelen furcsaságokat is írni..:)
Üdv.: Móricz Eszter
Kedves Eszter szépen lefestetted a dühöngő vihart. Az esőkönnyek szinte érintették hátamat. Gratulálok versedhez.
Kedves Györgyi!
Köszönjmöm, hogy olvastál, megtiszteltél ezzel!
Szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter