A Nap ragyogó fénye,
Táncolva tükröződik,
Mélykék tenger felszínen.
Partján aranyhomok pompázik,
Mely szőnyegként pihen.
Felcsillanó habok hullámai,
Kagylót s rákot sodor ki,
Lesznek ők partszél díszei.
Hirtelen távolban feltűnik,
Tölcsér alakban cikázik,
Megtöri csendes felszínét,
Nyomában szilaj hullám lép.
Fitogtatja bősz erejét,
Felkorbácsolja tenger vizét,
Hömpölyögnek tajtékzó hullámok,
Tomboló viharban hajó szilánkok.
Árboc és vitorla,
Tengerfenékre hullva,
Korall erdő lett otthona.
Nap nyugovóra jár,
Alkonyban elcsendesül a táj.
Halkan lopódzó sötétség immár,
Víztükrén megcsillanó Holdsugár.
Debrecen, 2016.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon szép vers!
Átélt!
Mintha csak ott lennél és figyelemmel kisérnéd
minden csobbanását!
Igen,rengeteget tud mesélni a tenger.
Százezrek reményeit hordozta sok sok századokon kersztül,
néha sikert elérö partokra,néha meg hullámsirba vesztek
a remények!
Gratulálok!
Remekül ábrázoltad,festetted le a tengert,néha
mint ´jóakarót´és szintén mint ´rettegettet´!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor! Örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm a kedves szavakat. Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Különösen szép kép:
“Mélykék tenger felszínen.
Partján aranyhomok pompázik,
Mely szőnyegként pihen.
Felcsillanó habok hullámai,
Kagylót s rákot sodor ki,”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor! Nagyon szépen köszönöm a látogatásodat és kedves szavaidat! Szeretettel Edit
“Nap nyugovóra jár,
Alkonyban elcsendesül a táj.
Halkan lopódzó sötétség immár,
Víztükrén megcsillanó Holdsugár.”
Nincs az a vihar, ami egyszer meg ne szűnne. Így van ez az életünkben is.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást. Szeretettel Edit