Néptelen úton araszolok,
fájni fog hiányod, hagyom
fagyjon meg jégcsapom könnye,
csorogjon le száraz földre.
Szigorú nappali orkán,
cibálja szét szívem rojtját
esernyőmet kifordítja,
konokságát rám ordítja.
Amilyen gyorsan jött, megy is,
a napsütés elkergeti,
újra vidám lesz az élet,
szivárványban vígan élek.
Olvadjatok fel jégcsapok,
megjött a boldogság és ragyog,
tiszta szeme tükre, csillog,
míg karja ölel kivirulok.
10 hozzászólás
Szia Edit!
Minden vihar elvonul, ettől szép az élet! Olvaslak, és csak így tovább!
szeretettel-panka
Panka,szavaid igazat mondanak.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Versed fájdalommal indul, és boldogsággal ér véget.
Bennem katarzist okozott.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó
Ildikó,nekem meg ôrömet a hozzászólásod, hisz megtörted kôrülöttem a csendet.
Szeretettel: Edit
Ez tényleg így van valahogy, kedves Edit, ahogy szép versedben megírtad, a vihar után megkönnyebbülünk. Ilyen az élet is, a viharokat napsütés követi, és fordítva is igaz, hogy aztán melyik van túlsúlyban?… ezek az élet apró titkai… 🙂
Üdvözöllek szeretettel!
Ida
Kedves Ida! Köszönöm, hogy nálam jártál. A kérdésedre nem tudom a választ. Egyszer lent, egyszer fent.
Szeretettel: Edit
Átélhető remek verset hoztál kedves Edit!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm , kedves Oroszlán!
Nagyon ôrültem a látogatásodnak.
Szeretettel: Edit
Szia!
Keserű érzések, bánat után újra süt a nap, jön a boldogság. Így van ez már ősidők óta. A boldogság sokszor várat magára, de aztán egyszer újra beköszönt.
Olvadjatok fel jégcsapok,
megjött a boldogság és ragyog,
tiszta szeme tükre, csillog,
míg karja ölel kivirulok.
Szeretettel: hundido
Kedves Hundido! Örülök, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Edit