egy esőcsepp hullana kezedre,
Már felhőszakadástól áznál-fáznál,
S tested-lelked reszketve remegne.
S ha felhővé duzzadhatna álmom,
villámokat szórna minden titkos gondolatom…
…mert vihar vagyok!
melyet nem tart vissza, se völgy, se kanyon.
Áttör mindent, ha hozzád siet,
felülmúl erőm minden képzeletet.
Tudom, senki nem szereti a vihart,
a zúgó szelet,
de elég, ha engem egy valaki szeret…
…mert ha rám gondolsz,
szelídülök,
és bárányfelhőként válladra ülök,
S ott tanyázok, amíg csak kéred,
Amíg Kedves jónak véled.
8 hozzászólás
Tetszett a versed, Erika! 🙂
aLéb
Kedves Haether!
Nagyon érzéletes képek,
Melyekkel érzéseid közvetíted!
A bárányfelhő…, na az… különösen tetszett…:)
Sziasztok!
Örülök, hogy tetszett nektek!:)
Hát igen, a viharnak is kell valaki akitől megszelidül. 🙂 Nagyon jól sikerült. Gratula Era
Köszi Era!:) Örülök, hogy tetszett!:))
Ez finom Erika, és
őszintén jött!
ruca
Kedves ruca!
Valóban őszinte vers, örülök, h elnerte a tetsazésedet!
Szia!
Nagyon romantikus, érzelmes vers.Tetszett.
Ági