Még álmodozva Coopert olvasék,
kotárka árnyékába bújt kölyök,
Csingacsguk ült a háromlábú szék
mellett a földön, s Bőrharisnya épp
pipáját tömte, s bátran szörtyögött,
mikor megdördült vészjóslón az ég,
és táncba kezdtek sötét fellegek
Szépalmapuszta s Borzavár felett,
és dúlt a harc és hullt a jég legott,
Bakony heréje, Zirc kapott ütést,
de akkorát, mely villant egy nagyot
és szétszaggatta vén szuszpenzorát,
a híres-neves arborétumot…
Csuromvíz ingem és a szívem közt
a kincs is átázott, bár nem sírtam soha.
Az Édes várt és vígasztalt, amíg
megszárogatta könyvem lapjait.
Hajábakrumpli volt a vacsora.
5 hozzászólás
Eddig ez tetszik a legjobban. Hatalmas metaforákat csempésztél bele, de azt hiszem, a "Bakony heréje, Zirc"-szövegért még kapol 🙂
Ezt én TUTI nem tudtam volna megcsinálni.
Visszaugrottam, Kedves Zoli, és ajajj, ezekből a szavakból, én vajmi keveset tudtam volna kihozni. Gratulálok, igen, gratulálok!
Szeretettel.Marietta
Hát ez remek!
Megadott szavakkal, vagy anélkül.
Humor is van benne, és gondolat. A here nem tetszik nekem sem, de érthető, a szuszpenzorhoz el kell jutni…:))))
Mi az a kotárka?
Szia Irén!
Kukoricagóré a kotárka…!
dehát én alföldi legény vagyok.
A "Bakony heréje, Zirc" kifejezés nemes bosszú a megadott szavakért, annak, aki adta.
:-))))))) (hihihihi), s aki ott csitriskedett anno ezerkilencszázvalahányban.