ablakomból kitekintek
mi az amit látok
sűrű sötét felhő közelg
eltakarni a világot
hétmérföldes léptekkel jön
kabátját a földön húzza
zsebeiből villámot vet
mennydörgés a körgallérja
lépte nyomán eső ered
kismadárka ázik-fázik
ág leszakad levél pereg
csiganép jól vacsorázik
virágszirom mint a tenger
vastagon a sárba sújtva
amerre a vihar ment el
pusztítás a földi útja
2023. augusztus
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Verseid a nyári kertböl-tedböl
olyan szépek, látványosak,hogy egy
festömüvész remek képeket festhetne
róluk!
Sajnos,ezek a csodák is végletesek!
“amerre a vihar ment el
pusztítás a földi útja”
Gratulálok csodaszép versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, igaz, a kertben gyönyörködve mindig lenyűgöz a természet szépsége, hatalmas ereje, békéje, nyugalma vagy éppen haragja – és mi emberek olyan kicsik vagyunk ehhez képest. Nekem is mindig az jut eszembe, hogy le kellene festeni – de festeni sajnos nem tudok. Ezért megpróbálom szavakkal, kisebb-nagyobb sikerrel. Örülök, ha úgy érzed, hogy itt-ott sikerült. Igen, minden véges, minden elmúlik az időben, csak az idő végtelen.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
Gyönyörű ez a viharvers….fenséges hangulatot áraszt és a látvány káprázatos.
“hétmérföldes léptekkel jön
kabátját a földön húzza
zsebeiből villámot vet
mennydörgés a körgallérja”
Versképeid páratlanok akár a vihar okozta pusztitás: sárba taposott virágszirmok és leszakadó ágak maradnak utána.
Mély elismeréssel gratulálok. Nagyot alkottál.
M.
Drága Napfény!
Meg kell hajolnunk a természet ereje, hatalma előtt. Az a furcsa, hogy még a pusztító arca is valóban fenséges és lenyűgöző tud lenni. Életem két legnagyobb élménye: egy tengeri vihar és a Tátrában egy közeledő hegyi vihar átélése: a látvány mindörökre beivódott a retinámba, és a természet ereje iránti csodálat, tisztelet, hódolat. rajongás. A mi kis köznapi viharunk az előbbi kettő mellett eltörpül, de azok versben való megörökítése meghaladja a képességeimet, így csak ezt a “kis” vihart próbáltam lefesteni. Örülök, ha úgy gondolod, hogy sikerült.
Köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
“zsebeiből villámot vet
mennydörgés a körgallérja”
Nagyon tetszett ez a megszemélyesítés. Soha nem tudnék így gondolni a viharra, hogy zsebe lenne és körgallérja. Nagyon egyéni és különleges sorok.
“amerre a vihar ment el
pusztítás a földi útja”
A vers befejezése maga a realitás. Bizony nagy károkat tud okozni, ellentétben a csendes esővel.
Nagy tetszéssel olvastam szép verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett a verskép. Minden kertből született versemnek konkrét látvány az alapja, valóban olyan volt akkor a közeledő vihar, mintha valaki be akarta volna teríteni fekete köpenyével az egész világot.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a méltatást.
Szeretettel:
Dona