Vihar közeleg az éj leple alatt,
színes faleveleket görget a szél,
se embert, se állatot nem kímél…
s ha mennydörögni kezd, a villám lecsap.
Lezúduló eső elől futnom kell…
elfáradtam, görnyedt testem szeretne
pihenni, (de) nincs hová letenni a fejem.
Én Istenem, segíts… Mi lesz velem?
Erdő mélyén mindenütt néma a csend,
már nem villámlik… a vihar is elült,
harkály-doktor kopog a fán odafenn.
Derült kék az égbolt felettem…
a tájon csend honol körülöttem
– elmúlt fáradságom… megpihentem.
19 hozzászólás
Kedves Kata!
Dallamos, szép versed tele van gyönyörű képekkel. Igazi természeti vers, melynek a mélyén az ember fedezhető fel, és ahogy a természetben is elmúlik egy-egy vihar, úgy múlik az emberből is a fáradtság. Nagyon tetszett, kiemelkedő mondanivalójú versnek találom.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon szépeket írtál a versemről. Öröm számomra, ha tetszett. Tudod, én természet-imádó vagyok, talán azért szoktam annyit írni a természetről, s kirződhetnek bennük az érzéseim.
Köszönöm.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
látom "harkály-doktort" ahogy szorgosan rendelkezik. 🙂
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Már csak ilyenek a harkály-doktorok.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! :)))
Tudtam, hogy Te sem tudsz szabadulni, soha. :))) Élveztem a szonetted. Persze kritikus is próbálok lenni, építeni, bár elég nehéz, mert csak műkedvelőként, nem profiként vagyok jelen. 🙂
A második quartinában a rímeken lehetne javítani, a jambusok is kínálkoznak még táncikálásra. Néhol sokallom az írásjeleket, ugyanakkor határozottan mélyülök a sorokkal.
Kata, nagyooon örülök, hogy mélyedsz!!! 🙂 A záró terzinák tetszettek, az utolsóban elsimul a zaklatottság. Élveztem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalinka!
Én pedig örülök, ha felhívod a figyelmem, ha valami nem stimmel. Köszönöm. Ez a versem elég régen született, s amikor a napokban rátaláltam, csak úgy, fölraktam. Tududom, hogy sok mindent nem egészen értek a fölépítéséhez, de nem mindig megy úgy ahogyan az ember szeretné.
Amikor majd időm engedi, át fogom nézni, és amit tudok, javítok is rajta, s amikor az sikerül, ki szoktam cserélni a verset, vagy javítva teszem vissza.
Örülök, amikor eljössz hozzám
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Most, hogy írom a hsz-t, villámlik, mennydörög, süvít a szél, már az eső is zuhog, így módomban van duplán átélni a vihart, amit lefestettél. Örülök, hogy Te már megpihentél, majd én is igyekszem. Nekem nagyon átjött a versed.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Örülök, ha tetszik a versem. Tudod, én szonett-imádó vagyok, de azt is tudom, hogy nem minden tekintetben olyanok, amilyennek szeretném. De ha nagyon ragaszkodom az előírásokhoz, akkor úgy érzem, hogy olyan kényszeredett lesz. S az igazsághoz tartozik, hogy nagyon régen forgattam-tanultam a verstant, s talán már nehéz is számomra.
De azért amikor verset írok, leginkább szonttekhez ragaszkodom.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Én meg egszerűen csak szeretettem a versedet, kedves Kata. 🙂
A félelmetes vihartól egészen a csendig. 🙂 Átéltem, és "megpihentem "
Köszönöm, és gratulálok!
Szeretettel.
pipacs
Kedves Pipacs!
Jó érzés, hogy szeretted a versemet. Olyan a vihar, hogy félelmetes tud lenni. Aztán jóleső észés, amikor elvonul és a levegő kitisztul és csend lesz utána. Ezt én minden vihar után átérzem.
Régebbi versem, most találtam rá rendezkedés közben. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szemléletes a szonetted.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy megpihentél, egy vihar után jó is az. Szonetted szépen mutatta be a természet eme jelenségét.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm kedves szavaidat, s örülök a látogatásodnak, máskor is szívesen látlak!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szonetted jól visszatükrözi a vihar hangulatát, mely a testre, lélekre is kihat.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Örülök, hogy itt jártál és köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Szonetted nagyon kifejező. Asszociálva érzékelteted saját elfáradt életed. "elfáradtam, görnyedt testem szeretne pihenni,…" a viharral. A csend , a megpihenés megnyugvást jelent. Nagyon elnyerte tetszésem. Gratulálok ezt mentem magamnak. Éva
Kedves Évike!
Örülök, hogy tetszik a szonettem. A szonetteknél még tanuló vagyok, de nagyon szeretem őket. Igen, a csend pihenést jelent. És én nagyon szeretem a csendet, akkor is, ha csak magam élvezhetem.
Szeretettel: Kata
Örömmel olvastalak Kata… Most csak találomra "szörfözgettem" írásaid közt, amennyire időm jutott, de visszatérő vendéged leszek…