lüktető szablyák motoznak elmémben
zajos az ég tán földindulás lesz
sikító fák esnek térdre
karjukat levágja a februári szél
horpadt kék égen szürke a fő szín
sapkátlan bokrok kontya zilált
száraz az águk nedvtelen rég
csókálló zománcot eső mos rá
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon jó!
Olyan´reálisan festetted le,írtál a viharról,
hogy szinte érezni a zajt,,a földindulát!
Különösen tetszett :´csókálló zománcot´kifejezés!
Elosmerésem ezért,mint az egészért!
Ritka szép természeti kép
´Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm szépen Sailor!
Olyan fergeteges orkán tombolt a napokban.
Kedvesn Edit!
…megint eszembe jutott írásod,ugyanis
most erre dühöng az orkán!
…ugyanazt érezni!
Szeretettel:sailor
Remélem már elhaladt az orkán! Itt tiszta az ég.
Szinte láttam, éreztem…Szép versedhez szívvel gratulálok.
Madárcsicsergős szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa
Köszönöm szépen!