fűre lefekszem
hátam meztelen
a földet érzem
föld érez engem
köldököm hold-tó
szél fodra sodró
meztelen hason
tóvíz folyhasson
domb közt völgy ölén
nap hajol fölém
kiöltött nyelve
víznyomot nyal le
az ég ölbe vesz
ölembe veszem
megmerítkezem
belémengedem
szikla omlása
szivárványára
lüktető láva
verejték pára
10 hozzászólás
Kedves Zsázsa
Ilyen, öt szótagos soroknál lehet sutba dobni az egyébként fontos írásjeleket, s el lehet hagyni mondatokat kezdő nagybetűket is, hiszen nincs mondatokra tagolva a versed.
Egyéb helyeken viszont fontos a pontos mondatszerkezetek betartása, amit sokan csak azért kerülnek el, a most divatos szokásokra hivatkozva, mert nem tudják, hol kell alkalmazni az írásjeleket.
Érdekes versed tartalma szép rímpárokkal.
Szeretettel: Kata
Zsázsa sok mindent sutba dobott és újragondolt mostanában, mire ez a vers megszülethetett, ezért itt annak is külön jelentősége van, hogy formailag sem úgy néz ki, mint a szokványos, korábbi verseim. Ez valami egészen más, egészen új nálam. Azon kívül pedig, mivel máskor mindig kínosan ügyelek a helyes nyelvhasználatra, kivételesen, hogy ennyivel is többet/mást adjak ebbe az írásba, talán megtehettem.
köszönöm, hogy erre jártál 🙂
Kedves Zsázsa!
Nekem a ritmusa tetszett. Olyan andalító. A központozáshoz nem értek. Nekem tetszett.
Nem szokványos. Szeretem az ilyet.
Ági
Kedves Zsázsa!
Szabadon kiengedett érzések…
csodaszép képek!
Olyan szépek ezek a szabadon eresztett gondolatok,
mintha a szabályok börtönéböl szabadultak volna!
…minden elismerésem a hagyományos írásokat illetöen!
Csodálom öket!
…de szét kell nézni,mi ´megy´ma…és ´miért´…
Pl.ki kapta a Nobel díjat…legújabban…mint költö…
érdekes lenne ´megtekinteni´´mit és hogyan ír-t!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szerintem, ha ennyire sodró, ölelkező a gondolat, nem is kell a központozás. Szeretem.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
…én csak átadtam magam a versed "sodrásának" zeneiségének …mit nekem verstan… 🙂
"Csak"… ölembe vettem megmerítkeztem" szívembe engedtem.
Szeretettel: Rudy
Szia Zsázsa!
Jöttem kötözködni. 😀
Felemás érzéseim vannak, ahogy olvasom a versedet… Tetszik, hogy kísérletezel, és egy másik énedet mutatod meg. Azért van bennem kettősség mégis, mert egyrészt tetszik benne, amire Finta Kata is utalhatott, hogy nem mondatokból áll… inkább olyan, mint egy Flow-élmény. Mégis kicsit akadozónak érzem (mintha a rímkényszer visszafogná helyenként a hömpölygést…)
De ne is foglalkozz egy ilyen zsörtölődő medve szurkálódásaival. Éld ki bátran a beat-korszakodat!
Ja, majdnem elfelejtettem… a cím nagyon találó! Szeretem, ha egy vers tökéletesen összefonódik a címével. Szerintem sokat elmond egy alkotóról, hogy mennyire ügyel erre az apróságra is.
Köszönöm, hogy itt járhattam!
medve
Kedves Zsázsa!
Üdvözöllek, s te is üdvözöltél bennünket, ezzel a szépen ívelő erotikus verseddel.
Az utolsó versszakig eljutva és, mint befejeződése annak a folyamatnak amivel kezded, szóval nagyszerű megoldás és leírása az engedésnek "…az ég ölve vesz / ölembe veszem/ megmerítkezem / belémengedem…"
Emlékszem, valamikor erről beszéltél nekem, gratulálok.
Inda.
Szia megint.
Jaj, elírtam, az idézett szót: …" az ég ölbe vesz…"
Elnézést,
Inda.
Szia!
Nem kell ide semmi központozás, így is maximálisan hat a vers! Jó ötletek, szuper megvalósítás. Örömmel olvastam.
Üdv.:Tamás