Az égig érő fa tövében,
A földi világ fekszik éppen.
Tündérek és óriások laktak,
Együtt az emberekkel jól megvoltak.
Itt élt még az öreg Puszta,
Van két lánya s három fia.
Első fia: Szépmező Szárnya,
A középső: Széptüzek Lángja.
A harmadik fivér: Jószél Fúvása.
Ennek az embernek még két szép lánya:
Tengerbe Pillantó az idősebbik,
Délibáb volt a legkisebbik.
A felső világ tetejében,
Arany Atyácska élt békében
Temérdek lányával és fiával
S alatta földi világgal.
Lidérc ellene vétkezett,
Ezzel jó nagyot tévedett.
A hetvenhetedik mélységbe
Lökte le Atyácska mérgébe.
Az emberek bosszantója,
A torz sárkány: Kalamóna.
Büntetése neki nem elég,
Harcol ellene az emberiség.
2 hozzászólás
Kedves Regős!
Nagyon kedves írás. Egy ideig úgy éreztem mintha újra gyerek lennék, és egy verses mesét olvasnék. Mindenféle mesebeli alakokkal körülöttem… kellemes érzés volt. Ami a szerkezetileg illeti: tetszenek a rímek, mert nagyon találóak, amire esetleg érdemes figyelned, hogy a szótagszámok néhol nem egyeznek, ami miatt veszít a vers a ledületéből. Ettől eltekintve igazán jól sikerült írás, és ami a legjobb, hogy a végén úgy éreztem, hogy a folytatás még nagyon benne van…
Várom is…
Gratulálok: A.
Kedves Regős:)
Nagyon tetszett ez a vers:)