Megrezdül a sok fényfolt, ahogyan sétálok
A Hold fél-kerek, olvad, csorog szemeim közé
Babonáz, mint az úton zizegő kalandok.
Alszik a város, vagy csak magába zárkózott?
Ciripel egy-egy autó, suhannak tücskök
A fűszálak közt.
Éjjeli vásárlót játszok egy ablakból
– nézem a kirakatot.
A kontúrozott füstfelhőben elsorvad
Pár régi kapcsolat; fakóak, mint az elmúlt alkony.
Talán vihar is lesz, gyűlnek a felhők
Esik a gondolatmenet,
Villámszerű robbanásokban tör ki belőlem is
Egy-egy elnyomott, csikkszerű ábránd.
2 hozzászólás
Jó!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen, kedves Panka!:)