Mert ím suhanva, szállva kell már élned,
nem béklyózhatnak nehéz lábnyomok,
messze ívű fény és ragyogás az élet,
csak repülj velem, s eltűnik bánatod.
Nyárból, őszbe repül át velünk a táj,
s biztosan eltűnt sok meghitt pillanat,
szerelmünk az égen kergetőzve száll,
repülni tanítja a virágokat.
Ezért nem eresztünk gyökeret sehol,
szárnyainknak már az ég az otthona,
az sem számít ha megszólnak olykor,
az üstökösökön nem nőhet moha.
Így csak elsuhanó pillanat az élet,
ezt látják belőlünk, bár a fény vagyunk,
és e villanás a kékben "örökké" lett,
és percekbe ragadt visszhangzó szavunk.
14 hozzászólás
Kedves András!
A versed, és föképp a cime, egy japán szamuráj és író, Jamamoto Cunetomo idézetét juttatja az eszembe, amikor ő azt írta:
"Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret – csak azért, hogy szenvedjen.
Azt gondolom amikor ő élt, az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején, akkor sem volt ez valami könnyű, éppen úgy mint ma sem. De megpróblni érdemes.
üdv Ton
Kedves András! Versed arra ösztönzött, hogy magamba nézzek. A rohanás…, a bánat…, az elmúlás…
Gyökeret ereszteni felettébb nehéz, ha van már valahol. Az életet pedig tudom, élni kell!
Tényleg tanulságos számomra ez a nagyszerű gondolatokból álló mű.
Írj még sok hasonlót! Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Kankalin
Köszönöm, kedves Toni, örülök, hogy tetszett:)
Kedves Kankalin, örülök, hogy hatott rád!
köszönöm
Kedves András!
Igazán szép hasonlat az életünk összehasonlítása az üstökössel, amely csak úgy átvillan az égbolton, mint a mi életünk az időtlen időkön.
Mindig szeretem olvasni a verseidet.
Üdvözöllek: Kata
Élmény a vesed András!
Gratulálok. a.
Hát igen, aki tud, az tud. Én pedig csak sóhajtozhatok, bárcsak… Na de ez nem ide tartozik, csak irígykedtem kicsit, gyönyörű a versed, mint mindig!
megtisztelsz, kedves Kata!:)
köszönöm, Antonius
köszönöm, kedves Scherika:)
Különösen tetszett "az üstökösökön nem nőhet moha".Amúgy az egész vers szép,összeálló.Talán a vége kissé leereszkedő.Ezért adok csak négy pontot.
örülök, hogy tetszett, gyogyo
Kedves András!
Számtalan szépséget lehet találni ebben a versedben. Így többször is el kell olvasnom, mert mindegyik olvasatban találok valami újabb lírai kincset. Nekem tetszik és ,,jeles". 🙂
Gratulálok!
Alberth
Megtisztelsz, kedves Albert:)
köszönöm