Érkező ősz szemébe
nevet még a napsugár,
pedig a hegytetőn már
– a vízforrásnál –
a fák között
szeptember ütött
enyhe-sárga sátrat.
A gyertyánosra,
pedig hűvös éjszakákat
önt a csillagos éj.
A hegyek kihűlő útjain
– maradék túrázók fölött
búcsúzó lombkoronát
zizegtet a szél.
Az erdő is már korábban köszön
az érkező estének,
mintha kötőfék nélkül lenne
ez az este,
illatokat gyűjtve meglesi a nyár
hizlalta fürtöket, mint
annyiszor a nyárban,
ahol édes terhüktől úgy hajolnak
meg a tőkék, mint időt látott vének.
Már hamarább öregszik a szürkeség is
s a bokrok között már kézen fog
és homlokomat simogatja a
siroki vár felől leguruló
harcos múlt hangja…
Megint érzem, amint a kinti élet
együtt moccan
létem minden zsigerével.
Mert tegnap még itt
beszéltem a fecskékhez,
ma már üres fészküket nézem.
Itt hagyták a nyarat,
az elmúlt évet –
villanó képek között,
merengve hangjukat idézem
és azokat
a nyár-dédelgette,
szép, eltűnt álmokat.
12 hozzászólás
Nekem nagyon tetszik ez a vers, kedves Futóinda!
Örülök, hogy olvashattam!
Jól átjön a szeptemberi, az "ősz a küszöbön"-érzet!
Szeretettel: gleam
Köszönöm, kedves gleam és örülök, hogy tetszett, mert igazán örömmel is írtam, úgy, ahogyan akkor éreztem.
Kedves Futoinda!
Csodaszép természeti képeket hoztál!
Tele érzésekkel,szép hasonlatokkal!
Köszönet az élményért!
Gratulálok:sailor
Szép anpot!
Kedves sailor, megtiszteltetésnek veszem, vettem, hogy olvastad a fönti verset és annak is örülök, hogy nemcsak "magamnak" írtam, hanem más örömére is. Itt jártad meg örömmel vettem.
Kedves Lajos! Villanó, felvillanó képek, ahogy a címben ígéred. Felidézik a nyarat. Tetszik! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön "én"! Akár mikor történtek is az emlékek mindig felvillannak. Akaratlanul is a szép emlékekre hamarább gondol az ember, mit a nem olyan fontosokra.. Hiszen tudod, hogy ezek a felvillanások adják az emlékekhez való visszatéréseket. Köszönöm a "kopogtatást"…
Kedves Futoinda!
Gyönyörű természeti képeket hoztál!
Gratulálok:_ Zsuzsa
Köszönöm, ElizabethSuzanne. Egy kicsit az erdész szemével, egy másik picikét a természet rajongójaként próbáltam megörökíteni a tovasurranó pillanatokat. Így sikerült. Örülök, hogy itt jártál.
Kedves Inda!
Nagyon szép vers, igazán tetszett.
Üdv: József
Szinte tele vagyunk emlékekkel s ehhez még hozzájön a látott s átélt világunk képe, na, ezt a képet kell nekünk megörökíteni. Köszönöm, hogy olvastad.
Kedves Lajos!
Köszönöm szépen révedezésedet.
🙂
Kedvencem: "ahol édes terhüktől úgy hajolnak
meg a tőkék, mint időt látott vének."
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, hogy olvastad. Természetesen az idézetet a régi gyermekkorból hoztam magammal, azt idéztem.