2014 is eljött, telik az idő,
érzem, sajnos a gonosz eljő,
nagy, hideg hatalmas ő,
jön hirtelen és mindenkit megöl
hamarosan érkezik Mériwa felől,
körülveszi egy nagy fekete felhő.
gyorsan repül, s bárhova elér,
mindent elpusztít, ami addig él,
tőle természetes, hogy mindenki fél
itt már nem segít a hit, a remény.
Tőlünk általa mindent elvesznek,
ahol megjelenik, ott vége az életnek,
csak az emléke marad a szép éveknek,
ha támadását esetleg még túléled.
de elviselhetetlen a kín, hisz agyadba lát,
tudja és érzi e perc minden gondolatát,
veszélyben vagy ember, Vigyázz!
Nem jó irányban halad a Világ!
13 hozzászólás
Figyelemfelkeltő versed nagyon tetszett! Remélem sok "szemet" magához vonz még!
Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Igen, egyetértek az utolsó mondattal… félelmeink nem alaptalanok.
Szia!
Jó címet , és témát választottál, ám a kivitelezésen még lehetne csiszolni. Nem fontos ennyire erőltetni a rímelést. Néha visszarántja a verset, ha erőlteti az ember.
Barátsággal
Zoli
Kedves Prince!
Verseim írásakor nem erőltetek semmit, az ihlet magától jön.
Őszinte, aggódó soraidhoz szeretettel gratulálok: oroszlán ( Ica
Kedves Aphrodite!
Úgy érzem, hogy már évtizedek óta tudjuk, hogy rossz az irány. Megváltoztatásához azonban nagy összefogásra és egyetértésre lenne szükség, amit nagyon nehéz összehozni. Aggodalmad valós, tényekre is alapítható, azonban szerintem egy kicsit mégis túlzottan borúlátó. Bízz jobban magadban, az emberekben, a világban! Jobbakat! Üdv. Szilvi
Kedves Angyalka.
Magamban bízom. Másokban már nem tudok, túl sok volt a csalódás. Ilyen világban már nem sokat lehet bízni. Próbálok, de nem mindig lehet!
Üdv,
Aphrodite
Kedves Aphrodite!
Ezennel élnék az őszinte kritika jogával. A vers témája jó választás, és igen aktuális, a kivitelezés viszont kicsit gyengére sikerült. Az egy dolog, hogy a hangvétel negatív, és sok verseddel ellentétben itt még egy halovány reménysugárt sem lehet tetten érni, sajnos tényleg ez van a levegőben. Az viszont már zavaró, hogy a műnek semmi háttere nincsen. Nem tudjuk meg, konkrétan mi ez a világpusztító veszély (bár lehet sejteni), és azt sem vázolod, miként lehetne tenni ellene. Ha már mellőzöl minden pozitívumot, legalább egy kicsit feltüzelhetnéd az olvasókat! Hogy magukba nézzenek, és esetleg tegyenek valamit. Vagyis ebben a formában hiányzik az üzenet, és ez sajnálatos módon nagyon üressé teszi a verset.
Sajnálom, de a rímekbe nekem is bele kell kötnöm. Nem kritizálom a munkamódszered, mert van aki tényleg erőlködés nélkül, ihletből és az ösztönök sugallatából íja a műveid. Egy zseninél talán ez sem okoz gondot. De egy átlagos képességű szerző, mint te, vagy akár én is, jobban teszi, ha előbb átgondolja a rímeket, a formát, és a mondanivalót is, egy komoly vers elkészítéséhez rendkívül fontos a megérlelés ideje. Próbáld ki, és te is elégedettebb leszel a végeredménnyel.
Másrészt a rímek is úgy szépek, ha belesimulnak a költeménybe, nem zavarnak, és senki nem érzi erőltetettnek őket. (Elhiszem, hogy nem erőlteted, de ettől még az olvasónak lehet ez a benyomása.
És, még valami, amit hiányolok, a szárnyaló kreativitás, amely például a korábbi prózáidat jellemezte. Mintha száműznéd őket, és feláldoznál mindent a mélabúnak, a kissé eltúlzott negatív hangulatnak.
Összességében persze nem olyan rossz ez a vers, de minden rendkívülit nélkülöz, sokkal több lehetőség volna benne, ha időt és teret engednél a jó ötleteknek és a pontosabb kidolgozásnak.
De már az is tetszetős, hogy nem csak a saját problémáidról és örömeidről írsz, hanem a világ sorsa, jövője is foglalkoztat.
Tehet nem haladsz rossz irányba, viszont legyen több igény benned a fejlődés iránt!
További ihletekben gazdag alkotást kívánok neked!
Üdv.:Tamás
Azon kívül, hogy írtad, jó hogy a jövő foglalkoztat. Mindig is foglalkoztatott, sokat gondolkodom rajta… De a jelen kilátástalansága, munkahely keresés közbeni túl sok csalódás, egyéb negatív események miatt hogyan is lehetne pozitív a kedvem??? Főleg ront a helyzeten, hogy több, a környezetemben élő embertől is ugyanezt hallom/látom. Mert mindenki ezt érzi, ezt látja és tapasztalja.
Kedves Jerrynostro!
Ezennel megírom az indoklást. Először is, azért nem bontottam ki részletesen, mindent a saját nevén nevezve a dolgokat, mert a világban mindenki veszélyben van. Az; amit mondunk, teszünk, vagy bármi más, egy digitális világban leképeződik: FIGYELNEK MINKET! erről szól a vers, konkrétan… Ezért nincs teljes mértékben kidolgozva, ezért nincs nevén nevezve az a bizonyos eszköz, mert veszélyes. Ezért nem mondhatom meg a hely valódi nevét sem. A technika fejlődésével sajnos ártani fognak tudni / tudnak, embertársainknak.
Idézem továbbá: "Nem tudjuk meg, konkrétan mi ez a világpusztító veszély (bár lehet sejteni), és azt sem vázolod, miként lehetne tenni ellene. Ha már mellőzöl minden pozitívumot, legalább egy kicsit feltüzelhetnéd az olvasókat! Hogy magukba nézzenek, és esetleg tegyenek valamit. Vagyis ebben a formában hiányzik az üzenet, és ez sajnálatos módon nagyon üressé teszi a verset."
Mert még nem tudom, mit lehetne tenni. Egy biztos: óvatosabbnak kéne lenniük az embereknek, és nem csak az interneten. Valamint a segítőkészséget kell fejleszteniük, hogy segítsenek a bajba jutottakon, és egymáson. Verés, veszekedés, károkozás helyett több megértés, kedvesség kell!