Minden érintésre lágyan megrezdülnék,
Ha lennél harmatcsepp, Naptól takarnálak,
Hogy örökké vendég maradj nálam
De ha Te lennél a napsugár, a fény,
Szirmaim csak Neked nyílnának szét
Ha pillangó lennél, óvhatnálak téged,
A veszélyek elől kelyhembe rejtenélek
Kelő nap sugara ha hozzám vezetne,
Éreznéd melegét lágyan megölelve
9 hozzászólás
Bűbájos…
Köszönöm dini!
Azért Te is tudsz varázsolni;)
Kedves Dóra! Ez nagyon kedves és szeretetteli vers. Gratulálok hozzá! Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Örülök, hogy olvastad:)
Megfogadtam, hogy ma mindenhez írok, amit elolvasok. Megmondom őszintén, de bántó szándék nélkül, hogy zavaróan rosszak a rímek számomra, talán az utolsó két pár kivételével. De szerelmesnek azért szerelmes 🙂
Hanga
Köszönöm véleményed Hanga!
Tudod, ahogy utólag olvastam,
Hogy beküldtem, kicsit megbántam…:(
Ne, azt ne teddd! Mármint a megbánást 🙂
Neked biztosan kedves ez a vers, az én véleményem meg csak egy a sok közül!
Hanga
Nekem tetszett kedves Dóri. Szerintem a mondani való a lényeg és az szeretetről szól, ami nagyon fontos.
Üdv: József
Kedves szerelmes vers!
Szeretettel: Rozália