Csak terhes ne lenne lelkednek
Az én nagy ragaszkodásom
Ugy is lehetne mondani kedvesem
Virtuális, ciber, szép szerelem
Lehet írnom sem kellene
Csak lassan szellőként elsuhanni
A seholnincs, sosemvolt földre
Ott maradni mindörökre
Volt királyfi, nincs királyfi
Mesék utjain kisérlek téged
Csak lassan öleleve, szeretve
Repülünk az öregségbe
Ráncok fehér virágai szépítik
Az élettől elfáradt fejünket
Napnyugváskor vesszük észre
Lábaink gyengék már a dülőnek
Együtt haladunk apróra fogva a léptet
Köszönetként neked egy orgonát letépek
Százszál illatozó, vérvörös virágot
Hogy felejtsd a csalódást, és az átkot
Beszívjuk a virágok bódító illatát
Te egy színcsodának látszol
Szivárványból varrsz magadnak ruhát
Vagy csillogó fényekkel játsztol
1 hozzászólás
Ez jól sikerült! Grt. Kár hogy nem én írtam! Z.