Hol járunk már, ki tudja rá a választ,
te ott, s én itt a sorstól nem eresztve,
hittük, az elme józanul kiválaszt,
s hogy égi ujjak fonhattak keresztbe
azon a hosszú délutánon,
s most itt ülök, papírnak, tollnak adnám
hűlt álmaim, szerelmem horpadt hantja
virágtalan, gazos, és úgy virrad rám
ahogy a hajnal éle elmúlatja
kocsmaszagúra hányt magányom.
Megint esik. S ez úgy alányom.
20 hozzászólás
Kedves aLéb!
Olyan profin bánsz a szavakkal, hogy csak csodálni tudom.
Szomorú a versed, de egy szakítás, egy szerelem vége nem is lehet más.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Harcsa, köszönöm a véleményed, örömmel láttalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Kihasználom a helyzeti előnyt, hogy verseid mindig úgy élhetem meg, ahogy én szeretném. Ezért is tartalak nagyra, hiszen úgy veted el a magvakat, hogy az olvasóban csírázzon, mélyen gyökerezzen, és ha többször visszatér, láthassa a lombfakadást, és termést is hozzon neki. Ez a halhatatlanság titka. 🙂
Mivel sűrűn olvaslak, képpé formálódott bennem ez a vers. Látom, amint megjelenik a második szakasz gondolatsora, és hogy az az eső Téged úgysem tud legyűrni… 🙂
Az első rész pedig gyönyörű elmélkedés, hát az a véleményem, hogy ilyenért érdemes visszaesni. 🙂
Szerintem minden költői kérdésedre pontosan tudod a választ, hát hogy jönnék ahhoz, hogy megfejtesem? 🙂
Én is visszaesek, Hozzád mindenképpen, mert van miért.
Hálás vagyok a Sorsnak, hogy olvashatlak. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Már meg is fejtetted, Kankalin :-). Köszönöm szépen, hogy jössz, és olvasol, örömmel látlak mindig :-).
aLéb
Kedves Béla!
Bánatos írás… szinte érezni a fanyar ízt…
Nincs baj az esővel, hiába hogy lenyom,
de tisztára mos sok szennyet és jöhet a szivárvány!!! 🙂
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm, hogy olvastál, Tünde!
aLéb
Kedves aLéb !
Mestere vagy a szavaknak, úgy állnak "rendbe", de mégis néha érthetetlenbe, nem lehet, nem odafigyelni rájuk.
Nagyon tetszett ez a versed is:)
szeretettel olvastalak: Zsu
Ha odafigyeltél rájuk, már érdemes volt leírni, Zsu :-). Köszönöm szépen, hogy elolvastad a verset, és itt hagytad a véleményedet, örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
´kocsmaszagúra hányt magányom´
….
Grat:sailor
Kösz, sailor :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Add tollnak, papírnak (is)… álmaid mielébb! 🙂
Mert verseidből semmi sem elég! 🙂 🙂
Köszönöm, hogy olvastál, Dóra!
aLéb
Kedves aLéb!
Ilyet még nem olvastam Tőled! 🙂 De nagyon tetszik!
Pláne a kocsmaszagúra hányt magány, és az a horpadt hant..
Kösz az élményt! 🙂
Minden jót: C.
Ez is én vagyok, C, köszönöm szépen a véleményedet!
aLéb
Jaj, de szép. Nagyon tetszik ez a versed is, aLéb. Melankolikus, ugyanakkor mégsem érzem szomorúnak. Az utolsó két sor bámulatosan jó!
Üdv: Klári
Köszönöm Klári, örülök, hogy ezt a versem is elolvastad.
aLéb
Kedves aLéb!
Tudod mi az érdekes? Az, hogy ez a vers ugyan úgy adja egy pillanat hangulatát,mint egy hosszú élettörténetet.
Mindig jó olvasni a verseidet! Nos, ezt is…
Üdv: Gyömbér
Szia Gyömbér!
Köszönöm, örülök ha így látod, a vers perspektívájába így nem gondoltam bele, de igazad van :-). Örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Valahogy a cím alapján másra számítottam, a visszaeső nálam egy bűnözőt idéz, ettől függetlenül már látom, hogy miért adtad ezt a címet. Ilyen a magány és az elhagyatottság, a csalódás érzése, ahogy azt te itt leírod. Nagyszerű vers! Üdv. Szilvi
Örülök, hogy mégsem csalódtál, Szilvi, köszönöm, hogy olvastál.
aLéb