Visszajár egy régi, régi téli este,
ezüstben szőtt árny csendessége,
hol lágyan ring tükörsima jégen,
hóval borított úton az emlékem.
Pezseg a hangulat, ablakokban
a fény angyalarca mosolyogva
valakit mindig vár, mindig hívja
azt, aki soha nem jön már haza,
hiába száll elébe a vanília illat,
hiába a feldíszített karácsonyfa.
Rezzenő szívembe egy régi dal
zümmögő békéje költözött, noha
morc a csend, morcos a kedvem,
nem írok többet karácsonyi verset.
6 hozzászólás
Kedves Ica!
Ahogy felidézed azt a régit, az valami csodálatos, mennyei. A karácsony azért mindig ott van az ember szívének a mélyén. Biztos, hogy még írsz karácsonyi verset, legalábbis remélem. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm a soraidat!
Elvesztettem én is aki soha nem lehet velem már…ezért írtam.
Kellemes, áldott ünnepeket kívánok neked és kedves családodnak!
Szeretettel: Ica
Drága Icukám!
Én pedig azt hiszem, hogy ha nem is írsz karácsonyi verset, de annak az oka, amiért
ezt nem teszed, az mégis visszahozza Neked azokat az emlékeket, a tükörsima jeget,
valaki angyalarca mosolyogva, s másvalaki, aki talán te vagy, akinek mindig eszedbe jut,
aki soha nem jön már haza…
Ilyenek vagyunk mi nők, hogy akit szerettünk, azt feledni nem tudjuk…
s sokszor eszünkbe jut…
Nekem versedből ez jutott eszedbe. Ehhez remek címet adtál!
Érzelmes szép a versed, szeretettel olvastam:
Kata
Drága Kata!
Köszönöm, hogy olvastad, bizony, hogy úgy van ahogy írod, gondolod. Valahogy most el is hagyott a "múzsa"rossz a hangulatom. Pedig örülnöm kellene, mert sok jó is történt velem sbben az évben.
Mégis…
Kívánok neked nagyon boldog, sikeres újévet, jó egészséget Őszinte steretettel: Ica
Kedves Ica!
A Te döntésed, és rajtad áll, hogy valamikor, valamiért változtatsz-e rajta. Mi többiek, akik gyönyörrel olvasunk téged, csak reménykedünk…
Furcsa ellentmondás építi föl versedet: fájdalom-szülte szépség.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
A hiánya mindig bennem van, csak ünnepek körül felerősödik.
Köszönöm, hogy olvastál, köszönöm a kedves soraidat.
BUÉK szeretettel: Ica