Visszanézek

Feledni próbálom, hogy mint végtelen
dróthálón látom a tükröt, széttörött
életem darabjaival, meggyötört
perceimet mint ruhákat a csipesz,

mint hullámokat a nedves köveken,
irányt keresve elmosott lábnyomok,
elfeledett illatok közé vágyom,
de mintha máris veletek volnék egy,

nedves kövekkel, zúgó tenger mellett,
széttört tükrökből még visszanézek rám,
a szememben megcsillanó értelem

is csak egy rozsdafolt mint egy makadám
út emléke rezeg, hol jártunk egyszer
valaha nagyon régen… hajdanán…