Úgy simul rám a fény,
mint késő délutánra
a nyárvégi alkonyat,
mikor a Nap lenyugvó
lángsugarában vöröslő
pászmák játszanak
s még felizzik a táj,
de már eső szitál,
szivárványhíd
kúszik az égre
és arcomon
jelet hagy egy
csillogó vízcsepp
csendesülő lépte.
Visszanéző
By Vox_humana
7 hozzászólás
Szia Vox! Kategória: elmúlás. Cím: Visszanéző. Ezek igazítják el az olvasót a tartalmat illetően, ami úgy tűnik, hogy "csak" egy egyszerű természeti kép, ami tetszetős, de csak ennyi. Ám, ha a címet és a kategóriát nézem, akkor kitűnik, nem "csak"! Üdv: én
Szia Bödön! Jól érezted, nem természet vers. (!) Ahogy öregszik az ember, egyre sűrűbben néz vissza…
Öröm volt a jelenléted. Köszönöm az értő, érző olvasást.
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox humana!
Érdemes volt visszanézni a feltöltött versek között.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Köszönöm, hogy visszanéztél 🙂
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox! Benne a fény, a természet szépségével színezve, az alkonyat és "csendesülő lépte". A vízcsepp összemosta. Nagyon szép szösszenetnyi írás. Gratulálok. Éva
Kedves Éva! Valóban csak egy kis szösszenet 🙂 pár percnyi merengés a rohanó időben…
Jólesett a jelenléted, köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox!
Meghitt, kellemes, kedves soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita