Nem azt sajnálom, amit meg sem értem,
nem Ariadné fonala hiányzik,
sosem kellett Minotaurusztól félnem,
labirintus-falból néhány kő áll itt,
tanúhegyeim mélybe porladt szirtjén,
fotóit szívem fölött, belül őrzöm,
sok tanulsága csüng éveim ívén…
Fakult montázsok már ezen az őszön.
Tulajdonképpen semmit sem sajnálok,
még nyerhetek is keveset a sorstól:
idővonalamon növekvő számok
mindegyike sötét emléket cáfol.
1 hozzászólás
Kedves József!
Több versedet olvastam el, azt is megnéztem, kik olvassák a verseket, azonban látom, hogy ritkán látogatnak, pedig alkotásaid kedvesek, szépek, hibátlanok. Mégis, a föltett alkotásaidat kevesen látogatják. Ha szeretnéd, hogy nálad is többen megforduljanak, azt neked is illene viszonozni, ami hasznot hozna.
Verseidet formában öntve, hibátlanul alkotod, jó, hogy elődeink szakszerű formájában tárod olvasóid elé.
Szeretettel olvastam, további sikereket kívánok Neked itt, a Napvilágon is: Kata