Az álmaimból úgy járkálsz ki-be,
Mintha otthon éreznéd magad,
Nézelődj, ahogy én nem látok senkibe,
Míg álombéli énem utánad szalad.
Jöttél már ezerszer, és én nem űztelek
Hátsó sorok poros undokába,
Éjjel is magam mellé ültettelek,
Hadd legyen az álmok színe kába.
Most merre vagy? Már visszaszámolok,
Ketyeg az óra, a dallam bennem él,
S míg telnek a percek, mind néma és konok,
De szívemben ezer új érzést zenél.
Most merre vagy? Már visszaszámolok,
Pattan a húr, míg az idő eltelik,
Múlnak az órák, mind néma és konok,
S én rólad álmodom újra reggelig.
Ez a pillanat bár ne csalna tőrbe!
Bár ne figyelném minden csepp szavad,
Akkor nem rémítene, hogy jársz körbe-körbe
Álmaimban, mintha otthon éreznéd magad.
6 hozzászólás
Nagyon tetszett a versed Miléna és amikor valami nagyon tetszik, nem is tudok más "okosságot" írni.
Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
Miléna
Brutálisan jó vers! Érett, izgalmas, értelmes, tartalmas… "tovább is van. Mondjam még?"
Üdv
Zoli
…Mondjad 😀
Köszönöm egyébként!
Miléna
Újra hoztál , egy olyan alkotást Miléna, amihez szívből gratulálok!
Selanne
Köszönöm szépen 🙂
Miléna