Látod?
Felszárad a sár.
Nem sírok,
könnyem nem fáj,
új dalba fonom
álmod.
Érzed?
az ölelés kitőr
gyógyuló karokból,
mosolyok között
szerelem araszol
érted.
Félek,
mindent elront az éj,
tétova szívek mellett
kacér múlt mesél
hajnali éneket
életem.
Jöttödre
mindent ringató
vágynak lankáján
rügyet ír olvadón
remélt vallomás.
Ébredek.
Már
távózásod begyógyul,
új érkezésed fáj
könnyes maradásod
lesz örök imám.
Talán.
Látod?
félek,
s őrzöm
jöttödet.
Érted.
2 hozzászólás
Tetszik a versed, főleg a negyedik versszak érintett meg.
"Látod?–Érzed?–Félek.." hullámzik, át-meg át. Sodor, mégis meg-megálló képeket látok, fájó emlékekek, mit remény, vágyakozás és halk vallomás sző át.
A 6. versszak döbbenetesen szép számomra, mert egy szóban egy világot látok.
Gratulálok! Nekem nagyon tetszett a versed!
Üdv: DM)