Visszavágyom kisfalumba

Kis falumba boldogan sietve megyek
Várnak rám barátok, szerető emberek
Földijeim, régi arcok jönnek felém
Gyermekéveim szépségein merengvén

Ismerősen köszöntenek az utcái
Temploma vár, hangzanak bennem imái
Bong harangszó, delet ütő toronyóra
Ébredezik szorgos gazda, kakasszóra

Szeretgetnék minden régi bokrot és fát
Szomszédokat, akik szívvel ölelnek át
Időm haladt csak, érzésem nem változott
Iskolám felújítva vár, már nem kopott

Hegyei, dombjai, hol annyit játszottam
Libát legeltettem, oly sokat kapáltam
Áldozás szentségét itt vettem magamhoz
Most már csak járhatok, fájó sírhalomhoz

Érzem, az emberek semmit nem változtak
Kis falujukhoz mindig hűek maradtak
Szülőházam, megkopott pucolás falán
Emlékeket őriz, más jár az udvarán

Mint madár, ki visszarepülne fészkére!
Itt leszen helyem, itt lelek majd békémre!
Biztonságban, mint az élet melegágyban
Gyökereimhez vissza, szívdobbanásban.

Kedves, jó Barátok, köszönöm Tinéktek,
Nincs rá szó, hogy újra köztetek lehetek!
Édenünkben milyen szép is a szeretet
Mindig kapocs lesz, mely összeköt Veletek.