Csak a fűszer lehelte mámor
hangjai szólnak, zenélnek.
Dúlnak hidegen idegen vizeken
fodrokat. Ami megmaradt:
a máz repedésein, aminek látszom.
Meztelen tudatom, tudatom veled
kongó csatornákon. Szippant
az ágy, szökik a láz – hiszen
zöld mohán és cifra bársonyon innen,
de túl az óperencián maradtam
ember – pár füstbe ment tervvel -,
Petőfit játszva ceruzám faragom,
ám csak a lehulló háncsokra
írom néhány gondolatom.
(2004)
6 hozzászólás
Az a baj, hogy nem lehet ide csak annyit írni, hogy szép, mert kidob a rendszer. Pedig így van : szép
köszönöm…
A vers ?Az tökéletes, de az értelmét nem látom ,nem érzem ,tul nagy benne a kavarodás, Vagy talán csak én nem látom a lényeget?
Kétszer olvastam el. Először “csak úgy”, hagyva, hogy vigyen a dallam, és nem figyelve a mondanivalóra… Másodszor odafigyelve… így is, úgy is nagyon tetszett!!!
Nagyon szép!
Kedves Gábor!
Nagyon gördülékeny az egész vers, a rímek egészen sajátosak, és olykor igen frappánsak:) Remekül játszol a szavakkal. Gratulálok!
Üdv: Borostyán