A Világ kellett, a Nagy Egész,
a fantázia, a józan ész,
végtelen csend, vad vihar,
minden kellett, és hamar,
sorokká fűzött szép szavakban
szállni vágytam, és bennragadtam,
volt, hogy hétköznapoknak
hittem, tiszta lapot kap
káoszt kuszálva a múlt, jelen,
megbicsaklott kis betűimen
estem, keltem, s volt talán,
versem vitt az oldalán.
Most nézem csak, ahogy kegyetlen
álmaim állnak nagy hegyekben…
jó hogy a múzsaszemle
elfér egy búzaszemre…
22 hozzászólás
Imádtam olvasni! Elképzeltelek ahogy estél-keltél, a betűk, gondolatok között, és micsoda befejezés lett , meg egyáltalán az egész! Húúú nagyon jó!
Szeretettel:Marietta
Marietta, örömmel olvastam a véleményed köszönöm!
aLéb
Aki ír már huzamosabb idő óta, van, hogy hasonlóan érez. Bár nem mindenki tudja ilyen szépen megírni. Ezért gratulálok!
szeretettel-panka
Elfelejtettem, vagyis nem mertem ideírni, de én a múzsaszemlét nem értem. persze az az én hibám?
…ja igen, Panka, a "múzsaszemle" bennem inspirációink és ugyanakkor annak eredményei-ként fogalmazódtak meg bennem… de ebben a gondolatban szándékaim szerint erősebb szimbólum a búzaszem. Köszönöm, hogy kérdezel, mert ez azt jelzi, érdekel amit olvasol.
aLéb
ÁÁÁÁÁÁ csak egy??? ne ért félre, csak érdekel a téma, azaz foglalkoztatnak hasonló gondolatok. Csupán csak ezért a kérdés. Nem személyeskedés, ne vedd annak. Nem is muszáj választ adnod, csupán csak elmélkedtem.
panka
Panka, bizony így van, az érzés néha felüti bennünk a fejét…
aLéb
Már csak "múzsaszemlét" tartottam. :))))) A többit már tudod kedves aLéb!
Köszönöm, hogy jöttél, Pipacs :-)!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Valószínűleg ez a vers nem csak rólad szól, hanem általánosítottál. Ezt abból gondolom, hogy nem ez az első alkalom, hogy itt nálad erőteljes "mea culpa" érzésem támadt. Csak néhány írásodnál van így, ezért gyanakszom. 🙂
Egyébként a búzaszem mindenséggé, végtelenné is fejlődhet, ha elvetjük és dédelgetjük, általa új erőre kaphat bárki, ilyen apróságokon múlhat az élet. A "Világ"-tól a világig (a búzaszemig). Közte a hétköznapok csetlés-botlása és kudarcai. Így éltem meg a sorokat, tetszik a vers, fifikás! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jól látod, általánosítok is, és benne van valóban a bocsánatkérés is. Ugyanakkor benne a hitem, de ezt is jól érzékelted. Köszönöm, hogy olvasol, és értesz.
aLéb
Panka jó az, ha elmékedsz, az pedig megtisztelő, ha meg is osztod velem. Köszönöm, hogy jöttél.
aLéb
Azt hiszem, hogy az ember egész élete, ilyen kételyekkel teli csetlés-botlás,de mindig van bizonyság vagy így, vagy úgy.
Köszönöm, hogy itt jártál, szusi, örülök a hsz-ednek.
aLéb
múzsaszemle-búzaszemre, ez kééééész 🙂
Lehet, hogy már mondtam, egyszer olvastam valamelyik Faludy-könyvben, hogy néhányan összeírták a szerintük legszebb magyar rímpárokat. (Valamelyik Pokolbeli-könyvében olvastam, talán az elsőben)
Hát, én odatennélek közéjük, mert fenomenális, amire képes vagy.
A tartalmáról: az utolsó szakasz az egész verset megkoronázza. Szerintem cseppet sem baj, ha a múzsaszemle elfér egy akkora helyen. Ez a hitelesség, a mély és gazdag érzelmek, a csapongás hiányának bizonyítéka.
Gyönyörű az egész, a képei, mindene.
Andrea, köszönöm a véleményed. Rímek tekintetében a Te verseidnek igen nagy tisztelője vagyok :-).
aLéb
Kedves aLéb!
Nagy vers.Estem, keltem versem vitt az oldalán.Ez igen.Kellek és fekszem a színek fénye halovány.Nekem ez jutott eszembe erről a sorról.
"Jó jó hogy a múzsaszemle elfér egy búzaszemre…"Megújulás lehetősége adott a versedben.
Úgy gondolom.Magával ragadott a versed.Tetszik nagyon.
Üdvözlettel:Ági
Ági, köszönöm szépen, hogy olvastál.
aLéb
A kételyek szülik a legjobb írásokat…
Szeretem tartalmas verseid olvasni. Mindig rabul ejtenek gondolataid…
Szeretettel olvastam: Tünde
Örülök, hogy itt jártál, Tünde, köszönöm a hozzászólásodat.
aLéb
Kedves aLéb!
Attól tartom freneitkusnak a versedet, hogy nem akarsz világmegváltó gondolatokkal traktálni, mégis arra bíztatsz, elmélkedjek egy kicsit. Lenyűgöz az egyszerűsége, a rímei, a ritmusa, és nincs túlbonyolítva. Kerek. Tetszik. Bizony egy búzaszemben sok minden lefér, csak szem kell hozzá…
A.
Köszönöm, Andrea 🙂
aLéb