Fenn borús ég, lenn pereg ezer levél.
Szédült zuhanásuk a fejemhez ér.
Seregbe gyűlnek, ágon a madarak,
sajnálják a nyarat, gyorsan elszaladt.
Rozzant kerékpárom, rozsdás a váza,
bírja a strapát, nem adnám el másnak.
/Kerek a világ és tekergek benne…
nem kap defektet szívem a testemben./
Döcögős az út, mert kavicsos ágyán
kirázza a szuszt, a pulzusom száz már!
Az eső rákezd, a szél őszi sátán!
Fejemre "barackként" zúg égi áldás…
Autók suhannak, jön sárlavina!
Beterít engem, tiszta hisztéria.
Tekerek gyorsan. Hol van drogéria?
Drága a gyógyszer, ó mily tragédia!