Vladimir Nabokov: Vers a Lolitából

Vladimir Nabokov:
KERESTETIK: DOLORES HAZE…
(A Lolita 25. fejezetéből)

Kerestetik: Dolores Haze.
Haja: barna. Ajka: vörösen ég.
Kor: ötezer és pár száz napja él.
Foglalkozás: leendő híresség.

Merre bujdokolsz, Dolores Haze?
Miért bujdokolsz, édes?
(Emléked igéz, nem múlik e vész,
Szólt a seregély, a beszédes.)

Merre bandukolsz, Dolores Haze?
Bűvszőnyeggel hova értél?
Most mi izgat fel, mely trendnek élsz?
Vajon most hol laksz, hova szöktél?

Ki a te hősöd, Dolores Haze?
Az a kéksapkás sztár, vagy már nem?
Emlékek, mennyi veszély és szeszély,
Bárok, járgányok, kicsi Carmen.

Ó, Dolores, sír a Wurlitzer,
Táncolsz még a bárokban?
(Szakadt póló rajta és farmer,
S én morgok a sarokban.)

Most boldog a Végzet, van pofája,
Viszi a gyermek szeretőjét,
Megdolgozza Mollyt, kihasználja
Mind az Államok zöld mezőjét.

Lökött Lollym! Ki ágyamban hevert,
De nem zárta szemét, ha csókoltam.
Mi is volt a parfüm, Soliel Vert?
És ön Párizsból érkezett, uram?

L'autre soir un air froid d'opéra m'alita;
Son félé — bien fol est qui s'y fie!
Il neige, le décor s'écroule, Lolita!
Lolita, qu'ai-je fait de ta vie?*

Végem közel, Lolita Haze,
Utálom magam, meghalok.
Szőrös kezem már tettre kész,
Mert újra sírdogálsz, hallom.

Biztos úr, biztos úr, ott mennek!
A fényes üzletnél, oda nézz!
Zoknija fehér, s kell a szívemnek,
Az a neve: Dolores Haze.

Biztos úr, biztos úr, ott vannak!
Dolores Haze és a szerető!
Fegyvert elő, mert elrohannak!
Ne hagyják, ez olyan rettentő!

Kerestetik: Dolores Haze.
Álomszürke az ő szeme.
Negyven kiló, viszi a szél.
Százötven centi a termete.

Kocsim csak döcög, Dolores Haze,
A végső kör a legnehezebb,
Rozsda marja testünk, bomlunk szét,
Hittem, a vég ennél sokkal szebb.

*
(Hűvös est volt, beteggé tett az opera,
Repedt hangúnak hinni őrült tett,
Hóesés, a dekor leomlik. Lolita,
Az életed miattam mivé lett?

(Jónai Zs. Balázs fordítása)

Vladimir Nabokov:
WANTED, WANTED: DOLORES HAZE…
(From Lolita, Chapter 25.)

Wanted, wanted: Dolores Haze.
Hair: brown. Lips: scarlet.
Age: five thousand three hundred days.
Profession: none, or "starlet"

Where are you hiding, Dolores Haze?
Why are you hiding, darling?
(I Talk in a daze, I walk in a maze
I cannot get out, said the starling).

Where are you riding, Dolores Haze?
What make is the magic carpet?
Is a Cream Cougar the present craze?
And where are you parked, my car pet?

Who is your hero, Dolores Haze?
Still one of those blue-capped star-men?
Oh the balmy days and the palmy bays,
And the cars, and the bars, my Carmen!

Oh Dolores, that juke-box hurts!
Are you still dancin', darlin'?
(Both in worn levis, both in torn T-shirts,
And I, in my corner, snarlin').

Happy, happy is gnarled McFate
Touring the States with a child wife,
Plowing his Molly in every State
Among the protected wild life.

My Dolly, my folly! Her eyes were vair,
And never closed when I kissed her.
Know an old perfume called Soliel Vert?
Are you from Paris, mister?

L'autre soir un air froid d'opera m'alita;
Son fele — bien fol est qui s'y fie!
Il neige, le decor s'ecroule, Lolita!
Lolita, qu'ai-je fait de ta vie?

Dying, dying, Lolita Haze,
Of hate and remorse, I'm dying.
And again my hairy fist I raise,
And again I hear you crying.

Officer, officer, there they go–
In the rain, where that lighted store is!
And her socks are white, and I love her so,
And her name is Haze, Dolores.

Officer, officer, there they are–
Dolores Haze and her lover!
Whip out your gun and follow that car.
Now tumble out and take cover.

Wanted, wanted: Dolores Haze.
Her dream-gray gaze never flinches.
Ninety pounds is all she weighs
With a height of sixty inches.

My car is limping, Dolores Haze,
And the last long lap is the hardest,
And I shall be dumped where the weed decays,
And the rest is rust and stardust.