Hull a hó a csöndes Volga partján,
élvezem a nagy orosz telet.
Faházunkban szép Nyinocska vár rám,
futok hozzá, ahogy csak lehet.
Zöld ablakból meglátott már engem,
vállkendőjét fejére teszi.
Megérkeztem hozzád szép szerelmem,
Könyörgöm, hogy máris gyere ki!
Kinn a friss hó nagy pelyhekben hullik,
nyírfácskákat símogat a szél.
Most az idő hej de gyorsan múlik,
s Volga parti álmokról mesél…
Trojka vár ránk, csilingelő szánnal,
tüzes lovak húzzák sebesen.
Száguldjunk a havas orosz tájban,
kis Nyinocskám, szép szerelmesem…
5 hozzászólás
Szép kis havas álmodozás… Trojka, nyírfa, nagy szerelem…:))))
Ez valóban álmodozás csak, kedves Irén. S hó, se trojka, se orosz tél nincs errefelé. De elképzelni hangulatos.
Nyinocska azért van. 🙂
Üdv.: Alberth
Nekem is tetszett, hangulatos.
Gratulálok hozzá.
Delory
Kedves Delory!
Ha már tél van, nekem mindig az orosz tél a legegzotikusabb, a leghangulatosabb.
De azért a nyár ez igazi kedvencem. 🙂
Üdv.: Alberth
Milyen kedves vers, dalolni lehetne…szeretem az orosz tajvilagot, amit ediig csak a kepernyön lattam….de most olvashattam is rola egy csepp szerelmmel keverve:-) Köszönöm a varazslatot,
H.