-elnyílt mint egy virág-
most azt mondod rá: retro,
pedig járt már a metró,
s az égre bólintó fák alatt
fiú és lány lassan haladt,
nem sietett.
S ha zsebemből egy érme kiesett,
visszakaptam egyből.
Ha tanárom jött szemből,
mélyet bólintva szóltam,
tiszteltem. A hóban
még angyal-nyomot hagytam,
de meg soha nem fagytam.
S nyugodtan hagytad az ajtón a cetlit,
hogy elvégezd munkád, az estit,
-mert a világ valahogy lassabban haladt-
„Csók drágám! Kulcs a lábtörlő alatt.”
9 hozzászólás
Szia Hanga!
Szépen indítod az érzéseket, a képeket egy eltűnt világról.A legjobban tetsző sor a versedben – "A hóban még angyal-nyomot hagytam." Régen még én is.Jó volt ebben a felgyorsult világban kicsit Veled elmélkedni, emlékezni.Gratulálok a vershez,szép,tetszik.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hanga!
Ugye, nem is olya rossz az a nosztalgia? Csak őszintén megmondva, nállad az még nem is igazi nosztalgia, csak egy kis visszaemlékezés, ilyen fiatalon még neked nem illik nosztalgiázni. Ez nekünk az igazi metiénk, amikor fél évszázadot visszaemlékezünk, de igaz, hamár olyanra akarunk visszaemélkezni, amit te leírtál, akkor elég 25 – 30 évet is visszamenni. MIndig elfog valami rossz érzés, amikor valahol versenyen vagyunk, és aki még nem ismer és megtudja, hogy magyar vagyok, akkor jön mindig az, hogy mennyivel más volt akkor Magyarország mint ma, habár nehéz volt bemenni. de a vendéglő elött egész éjszaka is ott hagyhattad az autódat, ma úgy ülsz le a vendéglöben, hogy látod az autot, de mire odaérsz, már úgyis ellopták.Valahogy rossz hallani, hogy az emberek ezt mesélik. mint különbséget a régi és a mai otthoni helyzetröl.
Szépen leírtad, csak sajnos ezeket a gondolatokat hozta az eszembe.
üdv Tóni
Szia Hangám!
Kicsit felemás vagyok ezzel itt. A téma és a megfogalmazás tetszik, de a páros rímek – bár nagyon szépek – nekem tőled mégis furcsán csengenek. Az áthajlásokat viszont imádom! De meg kell mondjam, az első két sor után sikítófrászt kaptam a világ-virág rímpártól. ÁÁ! "Kicsit" elhasznált. Csak azért merem ezt leírni, mert tudom, hogy – mint VÉREM tag – nem sértődsz meg egy kis kritikától. De – mint mondtam – a téma, a hangulat abszolút megfogott. A tanárok tiszteletéről szóló rész különösen. A lezárás pedig frenetikusan frappáns!
Üdv,
Poppy
szia!
Érdekes lökéshullám ez a vers világ és világ között! Vagy éppen egy híd, esetleg lépcső, melyre lábunk téve épp azon morfondírozunk, hogy jövünk vagy megyünk…
grat öleléssel
leslie
Kedves Hanga!
Mindenféle szempontból remek és a rímjeid is szépen csengők. Nem kell elájulni egy-egy árnyalati különbségtől, legnagyobb költőink is éltek vele időnként.
Szabad versként remekeltél.
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves Hanga!
Milyen igazad van….!….
Gratulálok! Nem a megszokott "Hangás" vers, de tetszik..
Üdv,
Zsolt
Kedves hova, köszönöm, hogy olvastad ezt a kis elmélkedést
Kedves Toni, köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat, nem baj, hogy most épp a szomorkásak jöttek elő, fő, hogy tovább tudtad gondolni a verset.
Poppykám, le is tenném a pennát, ha ennyitől megsértődnék a világ-virág direkt maradt benne, tizenéves verselésemre visszaemlékezve, de örülök, hogy azért értéket is találtál!
leslie drága, köszönöm, hogy benéztél! Legyen híd, mert az összeköt, tudod
Kedves Kata, köszönöm megtisztelő véleményedet, jól esett.
Zsolt, kedves, tényleg kakukktojás ez a versike, csak kezembe került egy kép egy kisfiúról, aki áll egy lakótelepi ajtó előtt, amire ki van ragasztva "Kulcs a lábtörlő alatt!", és bevillant, hogy az én anyukám is gyakran hagyta ezt az üzenetet nekünk, ha délután be kellett mennie az iskolába. És soha nem törtek be hozzánk Örülök, hogy nálam jártál!
Csók mindenkinek Hanga
Minden benne van, amit akkor a lábtörlő alá lehetett
tenni és bizony megborzongtam, úgy ülnek egymáson a
retónak kiálltott dobbanások!-Mint egy könnyű etűd mondjuk
Schumanntól! Elismerésem!!
ruca
Kedves ruca, köszönöm, hogy még itt is találtál dallamot!
Hanga