Volt úgy

Volt hogy akartam,
Volt hogy akartad.
Volt hogy akartuk,
Volt hogy nem hagytuk.

Volt hogy láttuk a szakadékot,
De a végszót ki nem mondtuk.
Volt hogy akartuk hogy akarjuk,
De a szó mindig másé volt.

Majd volt hogy mondtuk,
Mondtuk hogy nem hadjuk.
De az érzés eluralkodott,
S'a szakadék alját megláttuk.

Valami mégis feloldozott,
A szakadékból visszahúzott.
Volt úgy hogy ezt tudtuk,
Tudtuk hogy minden szó igaz volt.

Volt úgy hogy minden nap mienk volt,
Volt hogy másnapra minden elromlott.
Volt hogy szép volt,
Volt hogy minden tett hamis volt.

Volt hogy ha megtesszük,
Mi fontos lett volna,elvesztjük.
Volt hogy rájöttünk semmi nem volt,
Nem volt mire emlékezzünk.

Idővel a múltat feladtuk,
És csak jelenünk volt.
Mely csak haladt,az idő szaladt,
Így közös múlt sosem maradt!