mert elhervadtak egykori szép napjaim
pedig voltam már gyönyörűbb kóborló csillag is
mely fenn ragyogott lányok homlokán
bokájukon fénylő lábperec derekukon izzó öv hajukban gyöngy
kezükben fésű szájukban el nem málló szent ostya
pedig voltam már asszonyok köldökén soha el nem vágott zsinór
nyakukban aranylánc szemükben szerelmes pillanat
de már elhervadtak egykori szép napjaim
lettem vackába húzódó téli álmát viselő alvó döbbenet
lehulló redőny kialvó fény sötét ablak mögött megbúvó riadt kisgyerek
egyre több panasz jaj hallgatás szemem gödréből csorduló magány
üszkösödő zsarátnok szél fújta pernye egyre halkuló harang hangja
ez lettem csupán ugyan meddig kell még elviselnem foszló életem?