(but anyway, passion is brilliant)
pirosan égnek az álmok
a csillagokkal ma párhuzamosan fekszek
le
még egy kis fát teszek az ihletre
megvetett máglyán lebeg az éjjel
titkokat-szitkokat sercegek
sokszor lebegek építőkockaként,
forog a fejem színekben, átöntöm
s átlesek tűzön
megépítem, elpusztítom, tervezem
az álmaim önmagát
a tükörtengelyre borult önmagam álmát
8 hozzászólás
Szia Dorka! Olvasom a vonzó szavakat, tetszik. Ez is! Olyan mintha reppelne az ember! Abszolút modern, nekem bejön! Éljen a szabad-vers! Üdvözlettel: én
Olvasóként teljesen "beleszerettem" a magnet poetry-be 🙂 Úgy látom, kell hozzá jócskán művészi érzék, de benned van bőven… 🙂
A napokban épületekről nézegettem képeket (külföldi magazin volt, az USA-ból), amikben szintén megjelent a kortárs (mint műfaj); szobrokkal is díszítették. Csodás volt, és ezzel együtt bizony megmozgatta a fantáziát… szükség van a modern irányzatokra szerintem 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves Bödön!
Örülök, hogy tetszik ez a stílus, ez a vers még a szokásosnál is szürreálisabb lett, azt hiszem.
Kedves Mónika!
Az építészet is nagyon szép… engem sokszor a múzeumok szoktak megihletni. 🙂 Úgyhogy örülök, ha tetszett! Jönnek még majd 🙂
Bár ez sokszor inkább nekem gyakorlat, mit tudok kihozni néhány szóból, mennyire mozgatja meg a fantáziámat.
Ó, igen, a múzeumok… 🙂 Azokért én is rajongok! A fő kedvencem az Aquincumi (persze, az nem éppen modern :)) ). Imádom a régi romokat, és ott, a romkertben órákig el tudnék sétálgatni… 🙂 Megvan a sajátos hangulata az antiknak is és a kortársnak is, csak érezni kell… 🙂
Mónikával egyetértek, egyedi, belső anarchiájában is egyfajta rend a versed, mert úgy érzem, ez az elégetem-megtartom-újraépítem-megmutatom-hagyomhaddlegyen építés látszólagos határozatlanságában is önálló világ. Teljesen szubjektív, de nekem a formai rendje pusztán azért hiányzik, hogy tudjam, mit szeretnél; gondolkodjak-e, fejtsem-e meg a világodat, vagy pedig hagyjam nézzem, hadd forrjon önmagában, csupán szemlélőjeként. Mindenesetre tetszett, érdekes szín.
aLéb
Ott még nem voltam szerintem. 🙂
Engem inkább a kortárs alkotások (Ludwig Múzeum nagy kedvencem) szokott megindítani, vagy néhány festmény is.
Kedves aLéb!
Nagyon érdekes, amiket írtál. A kérdésedre: nem szeretem megmondani, mit tegyen az olvasó. Tudom, ez a vers inkább önértelmező, és nehezebb belehelyezkedni, inkább külső szemlélőként könnyebb. De örülök, hogy itt voltál, és átlestél a tűzön. 🙂
Még egyszer: a teremtés csudijó, és nem mindegy, hogy mit teremtünk.
"megépítem, elpusztítom, tervezem
az álmaim önmagát
a tükörtengelyre borult önmagam álmát"
Az álom valóra válik.
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Tetszik a megfogalmazásod, és köszönöm a kiemelést 🙂
Üdv,
Dorka