Megpróbálták megtörni,
de vörös, átlátszó falai
mintha áthatolhatatlannak bizonyultak
volna benne.
A géppisztolyok hangja nem terjedt benne
és körülötte sem, pedig nem vákuum volt pusztán a tér,
a lövedékek lepattantak a vérvörös, üvegszerű felületről,
csupán még áttetszőbbé téve azt.
Megálltak előtte és mindenféle műszerrel
megpróbáltak a belsejébe látni, ha már áttörni nem lehet,
de csupán vörös köpenyes üvegszobrok
maradtak ott, ahol még az előbb álltak.
3 hozzászólás
Üdv!
Jó vers, amegközelítés pedig elég egyedi, szóval ezzel most tényleg újat nyújtottál. A lövedékek pattanását is lehet hallani az üvegen. Csak egy megjegyzés még, az első versszak végén szerintem tök fölösleges a ‘benne’, mivel ez megismétlődik a következő versszak végén, jobban hangzana ha csak egyszer említenéd, és értelemszerűen az első elhagyható.
Grat:Flex
Igaz, ezt sajnos elnéztem… Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.
Konkrétan a csend a téma, vagy benne van bizonyos…hmm…elmúlt korra vonatkozó gondolatmenet is?
Ezt fontos lenne tudnom.