Vörösből kékül

Csak mennék egyszerűen hozzád,
berúgnám az ajtót, úgy köszönnék rád.
Hatásos belépő, gondolnák sokan,
az idő meg rohan, úgy rohan,
hogy nem hinné senki, eonok teltek el,
seggre-pacsi nélkül vörösből kékül.
Szép, új világ épül.
Mosdóba szorult, enyhén nyomorult
eufória kedve, kedvesen lekonyult
hamvadó cigaretta-szivarvége leborult.
Magányosan kagylóba kiabál
bambán üveges tekintettel,
tekintettel arra, hogy mit csinál,
rázárják az ajtót a nyöszörgő ülőkére,
nehogy elkámpicsorodjon.
Hagyják tátongó öllel, hadd vicsorogjon,
seggre-pacsi nélkül vörösből kékül.
Szép, új világ épül.