zúg, morajlik a hegy gyomra,
mint vihar előtt a háborgó tenger,
mely gyilkos mérgét épp kiadja.
Lábunk alatt reng, dübörög a talaj,
a szikkadt föld több helyütt meghasad;
messzire űz embert, háziállatot s vadat,
emésztő tűz martaléka, ki ott marad.
Kéjes gyönyörrel okád, prüszköl,
hadd ürüljön bendője undok tartalma,
évezredek alatt felszított haragjával
szemben nem segít az Úr irgalma.
Fortyog a katlan, kígyózó lángcsíkokat,
vöröslő köveket köpköd a kürtő,
menekül a fényesen izzó napkorong
s a sok riadtan bégető bárányfelhő.
Mennydörgő robajjal, ádáz indulattal
kicsordul végre az izzó folyam,
sziklát görget, fát, bokrot perzsel,
elpusztítja, mi útjában van.
Hegyről lezúduló patakokat eláraszt,
a kristálytiszta víz forr, bugyog,
láva tüzét sisteregve kioltja a tenger,
a levegőben gőzpára gomolyog.
Tegnap kéklő egét ma sűrű, sötét füst,
pernyefüggöny festi élettelen szürkére,
szállongó szilánkokat szórva az alant
elterülő tájra, a haldokló mindenségre…
Lassan elhal a ropogás, kiapad a lángfolyam,
a föld haragja apránként elillan.
A tombolást távolról figyelő őslakosok
riadt tekintetében remény szikrája csillan.
Szállingózik a nép vissza, félénken,
akár az űzött erdei vadak,
hegy lábánál várják őket porrá s
hamuvá lett kicsiny falvak.
Újult erővel hordanak követ kőre,
építik otthonaikat, s hiszik, hogy van jövő
Nem gondolnak vele, mikor támad rájuk
ismét a természet, a vak dühöngő…
12 hozzászólás
Vulkánkitörésről még nem olvastam verset, de tetszik, főleg azért mert új.
Üdv
Kedves Michelangelo!
Több filmet is láttam vulkánkitörésekről (igaz, még régebben), és nagyon elgondolkodtatott a természet pusztító ereje. Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdv: Borostyán
Nagyon klasszul leírtad ezt az egész folyamatot, mintha ott lenne az ember, teljesen át lehet érezni. Tetszik, hogy a végén , amikor már elcsendesülnek a történések, ezt külön szakaszban fogalmaztad meg! Gratulálok!
Kedves aniszirk!
Köszönöm, hogy olvastál. Hiszem, hogy a pusztítás után mindig van lehetőség újrakezdeni:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán, szép, életszerüek a képeid. Szinte elénkvarázsolod a szörnyű pusztitást. Még vulkánkitörésről én sem olvastam verset, de nagyon tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm elismerő szavaidat. Néha talán túl életszerűek is a képeim ahhoz, hogy a verseim igazi költemények legyenek, de azért próbálkozom:)
Üdv: Borostyán
Nagyon jó vers. Bár én már olvastam vulkánkitörésről szóló verset, éppen itt, a Napvilágban (vaj: Hő).
Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
Örülök, hogy ismét nálam jártál, és örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Borostyán, versed, fortyog, dühöng, mint a tűzhányó, hömpölyög, mint a láva, hangulata dühös, meggyőző, mint a pusztító természet ereje. Néha kell, hogy a Természet megmutassa, nemcsak alkotni, de pustítani is tud, ha eljön az ideje! Szeretettel üdvözöllek, Katalin
Kedves Katalin!
Valahányszor filmet vagy dokumentumfilmet láttam vulkánokról, lenyűgözött, ugyanakkor megrémített, milyen irdatlan erők tudnak elszabadulni a természetben. Ez ihletett arra, hogy írjak róla. Köszönöm, hogy ismét nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon jó! Így már nekem is van vulkánkitörésről élményem, úgy megidézted.
Kedves Májusfa!
Köszönöm megtisztelő véleményedet:)
Üdv: Borostyán