Wilhelm Busch: A csigák

Rőt az alkony nyugattájon,
Napi zaj már halkuló,
Csak a legmagasabb ágon
Szól még szépen egy rigó.

Sűrű cserje-lombozatban,
Hol rejtőzött nappalra,
Csigák hada készül mostan
Éjszakai műszakba.

Mivel látásuk gyengécske,
Hiába jár szarv-szemük,
Kiszagolják hát ebédre
Messziről a kedvencük.

Lassan csúszva, finom nyálban
Meglelik a közelit:
A kert legszebb ágyásában
Minden gusztusos salit.

Fontos dolguk lesz itt, kérem:
Együtt, míg nem hajnallik,
Be kell rágni maguk mélyen
Zöld saláta-szívekig.

Ezért aztán a szakácsnő
Nem kockáztat, a Mari,
Levelenként vizsgálja ő,
Van-e köztük valami.

Fél, hogy nagyságos gazdája
Mérgét váltja ki vele,
Mert csigával a saláta
Aligha a kedvence.

(Fordította: Szöllősi Dávid)
2023. december 30.

_______________________

DIE SCHNECKEN

Rötlich dämmert es im Westen,
Und der laute Tag verklingt,
Nur daß auf den höchsten Ästen
Lieblich noch die Drossel singt.

Jetzt in dichtbelaubten Hecken,
Wo es still verborgen blieb,
Rüstet sich das Volk der Schnecken
Für den nächtlichen Betrieb.

Tastend streckt sich ihr Gehörne.
Schwach nur ist das Augenlicht.
Dennoch schon aus weiter Ferne
Wittern sie ihr Leibgericht.

Schleimig, säumig, aber stete,
Immer auf dem nächsten Pfad,
Finden sie die Gartenbeete
Mit dem schönsten Kopfsalat.

Hier vereint zu ernsten Dingen,
Bis zum Morgensonnenschein,
Nagen sie geheim und dringen
Tief ins grüne Herz hinein.

Darum braucht die Köchin Jettchen
Dieses Kraut nie ohne Arg.
Sorgsam prüft sie jedes Blättchen,
Ob sich nichts darin verbarg.

Sie hat Furcht, den Zorn zu wecken
Ihres lieben gnädgen Herrn.
Kopfsalat, vermischt mit Schnecken,
Mag der alte Kerl nicht gern.