Geschmacksache
Dies für den und das für jenen.
Viele Tische sind gedeckt.
Keine Zunge soll verhöhnen,
Was der andern Zunge schmeckt.
Lasse jedem seine Freuden,
Gönn ihm, daß er sich erquickt,
Wenn er sittsam und bescheiden
Auf den eignen Teller blickt.
Wenn jedoch bei deinem Tisch er
Unverschämt dich neckt und stört,
Dann so gib ihm einen Wischer,
Daß er merkt, was sich gehört.
Wilhelm Busch
(1832-1908)
Ízlés dolga
Ez egyiknek, az másiknak.
Asztal – lásd – mind terített.
És ne legyen gúnynak tárgya,
Másik nyelvnek mi ízlett.
Hagyd meg saját örömében
Azt, ki élvez ízlelést,
S illedelmesen, szerényen
Saját tányérjába néz.
Ám ha átjött asztalodhoz,
Kötekedett és zavart,
Vágjad pofon, s rájön akkor,
Nem helyes, hogy ott kavart.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Másiknak/tárgya… Ez neked rímpár, kedves Attila?
Nem Alle Tische, hanem Viele Tische sind gedeckt… (Sokféle étel van az asztalokon…)
És itt egy nyelv gúnyolja ki a másik nyelvet…
Élvez ízlelést… tautológia, de amúgy ízeket szoktak élvezni, nem az ízlelést…
És honnan veszed, hogy átjött az asztalodhoz? (Helyesen: Ha mégis az asztalodnál ő…)
Utolsó sor: Tudja meg, hogy mit illik…
Kedves Attila, ilyen fordítást kár lett volna utánozni, ezért én az eredeti németet fordítottam, és visszaadtam a humorát, ami neked nem sikerült…
Busch humora sohasem a szószerintiségében rejlik különben, hanem a jó slusszpoénokban!
ízlelést/néz,
asztalodhoz/akkor…
hát, ennél jobb rímpárokat is tudnál…
Utolsó strófádból nem is derül ki, hogy miért csattan el a pofon. Hát, nem azért, mert átjött az illető, és étkezésedben megzavart, mert "ott kavart". Ő nyilván pimaszul leszólta az ízlésedet, ami illetlenség!
Viszont a vers címét tökéletesen fordítottad!