Früher, da ich unerfahren…
Früher, da ich unerfahren
Und bescheidner war als heute,
Hatten meine höchste Achtung
Andre Leute.
Später traf ich auf der Weide
Ausser mir noch mehr Kälber,
Und nun schätz ich, sozusagen,
Erst mich selber.
_____________________________
Hajdan, hogy a mostaninál…
Hajdan, hogy a mostaninál
Naivabb, szerényebb voltam,
A legnagyobb tiszteletet
Másnak adtam.
Most, hogy láttam a legelőn
Rajtam kívül több szamarat,
Megbecsülöm én is – főleg –
Önmagamat.
____________________________
3 hozzászólás
Kedves Dávid!
" Mertmivelhogy" szeretem a szamarakat, melyek nem szamarak,
s az eredeti versben nem is szerepelnek, fogadd megértéssel tréfásnak
szánt hozzászólásom.
Régebben, és nem úgy, mint ma
Régebben, és nem úgy, mint ma,
Voltam szerényebb, mint gyermek,
Adtam legfőbb becsülésem
Más embernek.
Később legelőn megláttam
Rajtam kívül még marhákat,
És becsülöm jobbára csak
Magam már ma.
Szívélyesen üdvözöl a szamárszerető
Szaki Bernáth Attila
Kedves Attila!
Én is gondoltam a marhákra, de az eredeti sem használt ilyen erős kifejezést, pedig tudod, hogy németben is van az ökörnek ilyen pejoratív feelingje, Az eredeti borjú inkáb vicces, humoros kicsengésű, ehhez inkább paszolni éreztem a szamarat. Nagyon tetszik a te változatod, a marhákkal együtt, talán csak a "marhákat-már ma" rímpáron kellene némileg finomítani. De lehetne az alábbi is:
Később a legelőn láttam
rajtam kívül még sok birkát,
Magam becsülöm azóta
A leginkább.
Köszönöm tréfás szavaid, verses hozzászólásod. Ezt szeretem!
Hasonlóan szívélyes üdvözlettel, mint nemkevésbé csacsibarát
Mandolinos Dávid
Kedves Dávid!
A lényeg a lényeg!
Ha a szamárt szereted,
Helyén lehet a szíved.
Hajrá magyar és más szamarak!
Szívélyes üdvözlettel Attila