Immer wieder
Der Winter ging, der Sommer kam.
Er bringt aufs neue wieder
Den vielbeliebten Wunderkram
Der Blumen und der Lieder.
Wie das so wechselt Jahr um Jahr,
Betracht’ ich fast mit Sorgen.
Was lebte, starb, was ist, es war,
Und heute wird zu morgen.
Stets muß die Bildnerin Natur
Den alten Ton benützen
In Haus und Garten, Wald und Flur
Zu ihren neuen Skizzen.
Wilhelm Busch
(1832-1908)
Újra és újra
A tél elmúlt, megjött a nyár.
S hozza újra, mit hozhat,
Mit ember csodálva vár:
Virágokat s dalokat.
Hogy követi sok év egymást,
Nézem csaknem aggódva.
Mi élt, meghalt, mi van, volt már,
Mából gyorsan lesz holnap.
Természet festőnek muszáj
Az újabb vázlatán is,
Legyen kertes ház vagy szép táj,
A régi színt használni.
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
Mindig újra
Elmúlt a tél, és jött a nyár,
Magával hozva újfent,
Mitől virág nyit, zeng madár,
Sok csodás annyi-mindent.
Hogy évre mindig év sorolt,
Bennem szült aggodalmat:
Mi él – hal is, mi van – már volt,
S a mából holnap sarjad?
A Természet, mint Tervező
Bár megszokottra épít,
Legyen az kert, erdő-mező,
Új vázlatot is készít.
__________________________
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2014. július 12.