Scheu und treu
Er liebte sie in aller Stille,
Bescheiden, schüchtern und von fern
Schielt er ihr nach durch seine Brille
Und hat sie doch so schrecklich gern.
Ein Mücklein, welches an der Nase
des schönen Kindes saugend saß,
Ertränkte sich in seinem Glase.
Es schmeckt’ ihm fast wie Ananas.
Sie hatte Haare wie ’ne Puppe,
So unvergleichlich blond und kraus.
Einst fand er eines in der Suppe
Und zog es hochbeglückt heraus.
Er rollt es auf zu einem Löckchen,
Hat’s in ein Medaillon gelegt.
Nun hängt es unter seinem Röckchen,
Da, wo sein treues Herze schlägt.
Wilhelm Busch
(1832-1908)
Félénk és hűséges
A lányt nagy titokban szerette,
Szerényen, távolból volt hű.
Szemüveggel nézve követte,
Szerelme oly mély, hogy az szörnyű.
Egy szúnyog a szép lány orrára
Szemtelenül szívni leszállt,
Majd fulladt férfi poharába,
Mit ízlelt – hitte – ananász.
A lány haja, mint a babáknak,
Szőke volt és göndörödött.
Egy szálat levesben kanállal
Lelt, és benne gyönyörködött.
Amit föltekert egy lokniba,
S ragyogó medáljába tett.
Ennek új helye most zakója,
Mi alatt a hű szíve vert.
Szalki Bernáth Attila