Der greise Kopf
Der Reif hatt’ einen weißen Schein
Mir übers Haar gestreuet.
Da meint ich schon ein Greis zu sein,
Und hab mich sehr gefreuet.
Doch bald ist er hinweggetaut,
Hab wieder schwarze Haare,
Daß mir’s vor meiner Jugend graut –
Wie weit noch bis zur Bahre!
Vom Abendrot zum Morgenlicht
Ward mancher Kopf zum Greise.
Wer glaubt’s? Und meiner ward es nicht
Auf dieser ganzen Reise!
Wilhelm Müller
Geboren 1794
Gestorben 1827
Az ősz fej
A)
A dér finom, fehér lepelt
Fekete főmre hinte,
Ekkor magam aggnak hittem,
S felettébb megörültem.
De ez onnan hogy leolvadt,
Ismét sötét a hajam,
Olyan, milyet ifjan hordtam –
Odébb még a ravatal!
Alkonytól míg lett pirkadás,
Aggastyánná vált nem egy.
Ám ki hinné, hogy frizurám
Ősz, míg élek, nem lehet!
Szalki Bernáth Attila
Az ősz fej
B)
A dér finom, fehér leplét
Hinté fekete főmre,
Hittem, bírom agg bölcs eszét,
S felettébb megörültem.
De onnan, hogy leolvadt dér,
Ismét fekete hajjal
Élek, ifjú szín visszatért –
Odébb még a ravatal!
Alkonytól míg lett pirkadás,
Aggastyánná vált nem egy.
Ám ki hinné, hogy frizurám
Ősz, míg élek, nem lehet!
Szalki Bernáth Attila