Viszlát, búcsú a nyártól,
varázsa elfogyott,
a kert halványra sárgult,
szél hűti a Napot.
Rigóink hangja néma,
fecskéink messze már,
de a vörösbegy itt van,
barna kabátba jár.
Vörösbegy, ó be kedves,
vidám madárka vagy,
az éneked, de édes,
hiába jő a fagy.
Sárga, piros és narancs
levelek hullanak
és a fák, a hercegek
szelíden alszanak.
Fonnyadt körte és alma
csüng le még az ágon,
ősz mereng, őszutó van,
tél közelg e tájon.
Vörösbegy, ó be kedves,
vidám madárka vagy,
jaj neked vörösbegyem,
amott közelg a fagy.
A tücsök otthonába,
egér lyukába tér,
ha remegtetőn fütyül
az éjszakai szél.
Az ösvények fagyottak,
a hó az ágra ül,
kemény a tél sötétje
Robin hová repül?
Vörösbegy, ó be kedves,
vidám madárka vagy,
íme egy morzsa néked,
hogy egy kicsit vigadj.
William Allingham – ROBIN REDBREAST
GOOD-BYE, good-bye to Summer!
For Summer’s nearly done;
The garden smiling faintly,
Cool breezes in the sun;
Our Thrushes now are silent,
Our Swallows flown away,–
But Robin’s here, in coat of brown,
With ruddy breast-knot gay.
Robin, Robin Redbreast,
O Robin dear!
Robin singing sweetly
In the falling of the year.
Bright yellow, red, and orange,
The leaves come down in hosts;
The trees are Indian Princes,
But soon they’ll turn to Ghosts;
The scanty pears and apples
Hang russet on the bough,
It’s Autumn, Autumn, Autumn late,
‘Twill soon be Winter now.
Robin, Robin Redbreast,
O Robin dear!
And welaway! my Robin,
For pinching times are near.
The fireside for the Cricket,
The wheatstack for the Mouse,
When trembling night-winds whistle
And moan all round the house;
The frosty ways like iron,
The branches plumed with snow,–
Alas! in Winter, dead and dark,
Where can poor Robin go?
Robin, Robin Redbreast,
O Robin dear,
And a crumb of bread for Robin,
His little heart to cheer.