William Blake: Álom

A Dream

Once a dream did weave a shade
O'er my angel-guarded bed,
That an emmet lost its way
Where on grass methought I lay.

Troubled, wildered, and forlorn,
Dark, benighted, travel-worn,
Over many a tangle spray,
All heart-broke, I heard her say:

'Oh my children! do they cry,
Do they hear their father sigh?
Now they look abroad to see,
Now return and weep for me.'

Pitying, I dropped a tear:
But I saw a glow-worm near,
Who replied, 'What wailing wight
Calls the watchman of the night?

'I am set to light the ground,
While the beetle goes his round:
Follow now the beetle's hum;
Little wanderer, hie thee home!'
________________________________

Álom

Őrangyalos ágyamban
egyszer arról álmodtam:
füvek között heverek,
s egy kis hangya közeleg.

Mert eltévedt, emiatt
bús volt, fáradt és riadt;
este lett, míg rám talált,
s fájó szívvel sírdogált:

„Gyermekeim! Apátok
sóhaját vajh’ halljátok?
Mindenfelé kerestek,
s otthon értem remegtek.”

Könnyem hullott, szántam már,
mikor egy jánosbogár
szállt le, s megkérdezte őt:
„Kérsz világot, vezetőt?

Földi lámpásod leszek,
előtted majd repkedek,
kövess engem, s ez a fény
hazavezet, kicsi lény!”
_______________________________